Kassai-Farkas Ákos dr.

“Megtanulja az ember, hogy a tudás nem az, hogy minden szellemit birtokol és mindent elmond, hanem az, hogy többet tudunk, de kevesebbet mondunk a béke kedvéért.” (Várszegi Asztrik) /cit: A Megajándékozott. 75.old/

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)

"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben"
(Szokrátésznek tulajdonított mondás)

Telefon: +36-20-281-8464
E-mail: kassai.farkas.akos@gmail.com

Neves emberek és a pszichiátria

Rejtő Jenő, a bipoláris

Az MTVA archivuma egy része aktuáisan hozzáférhetővé vált.

Ebben érdekes írás található Rejtő/Reich Jenőről. https://archivum.mtva.hu/stories/Rejto-Jeno

Túlélési tanácsok Rejtő Jenőtől

Anekdoták egész sora szól a gyermekkorában törékeny, később valóságos izompacsirta íróról, aki - akárcsak regényhősei - maga volt a pesti vagány archetípusa. De mi a valóság az anekdotákon túl? Megmutatjuk, egyúttal zseniális Rejtő-műveket is hozunk, hogy senki ne unatkozzon.

2020.03.26 | olvasási idő: kb. 5 perc


Reich Jenő néven született családjában harmadik gyermekként, és nevét haláláig sem magyarosította hivatalosan, szerzői nevei a Rejtő, a P. Howard vagy Gibson Lavery voltak. Könyveit igénytelen, olcsó ponyvaként terjesztették, rendkívül népszerű volt, valódi értékeit csak később ismerték és tárták föl. Erénye, hogy a kalandregényeket ötvözte a paródiával, amiből új, utánozhatatlanul fordulatos és humoros műfaj született. A részletgazdagság és földrajzi hitelesség okán sokáig úgy gondolták, Rejtő afrikai (és légióbeli) élményei adják az alapot regényeihez, de ma már tudjuk, hogy ez távolról sincs így: mindössze néhány napot töltött Afrikában, a légióban pedig valószínűleg egyet sem. Rendkívüli memóriájának köszönhetően olvasmányélményei köszönnek vissza - persze átalakított formában - saját műveiben.

Életútja legalább annyira kalandos volt, mint hőseié, mire íróként befutott, már keresztül-kasul bejárta fél Európát, és rengeteg szakmába belekóstolt. Útját Rákosi Szidi színiiskolájából indulva kezdte, ahol Fedák Sári, Gózon Gyula vagy Honthy Hanna is tanult, majd Berlinben Max Reinhardtnál folytatta. Felsorolni is fárasztó, mi mindennel próbálkozott kontinensen átívelő utazásán a helyét nem találó Rejtő: Hamburgban illatszereket árult, de dokkmunkás is volt, Svédországban heringhalászattal próbálkozott, Genovában építőmunkásként helyezkedett el, Zürichben gobelinekkel kereskedett, de dolgozott vándorcirkuszban is.

Kamaszkori verseket írt elsőként, amelyeket sosem adtak ki, és a novella műfajában is kipróbálta magát a húszas évek végén, de nem talált hangjára. Ezt követően tollhoz 1932-ben nyúlt és a kabaré műfajában próbálkozott sikerrel, Nádasi László biztatására. Közösen szerzett darabjuk - Gengszteridill, más címen Al Capone otthon - igazi siker lett. Sokat és aprólékosan dolgozott, rengeteg átírással, javítással, rendkívül komolyan vette az írást és egy átlagemberhez képest óriási összegeket keresett ekkoriban - amit persze gyorsan el is kártyázott, állandó pénzzavarban élt. A kabaré mellett más műfajokban is alkotott, operett-librettót, sőt, filmforgatókönyveket is írt, de műfordítóként is bemutatkozott.

Bipoláris zavarban szenvedett, követhetetlen hangulatváltozásai megnehezítették saját és a körülötte élők életét: az egyik pillanatban kenyérre lehetett kenni, a következőben szinte fenyegetően viselkedett. A helyzeten az akkor legálisan kapható ajzószerek rendszeres fogyasztásával még rontani lehetett, amit Rejtő meg is tett. Az akkoriban kivételesnek számító 190 cm-es termetének köszönhetően még barátai számára is ijesztő volt olykor, viszont nőügyeiben - humora mellett - ez tette sikeressé. Gyorsan fellobbantak érzelmei az érte rajongó lányok iránt, de hamar ki is hunytak: sűrűn cserélődtek szerelmei. Feleségül - igen praktikusan - gépírónőt választott, összesen kettőt, akik regényeit másolták. Munkaszolgálaton tűnt el, halálának körülményei pontosan nem ismertek.

Bárhol játszódjanak regényei, bárkik legyenek is azok szereplői, mindig felismerhető vonás az igazi pesti humor. A sajátos Rejtő-regény receptje: abszurd fordulatok, szatirikus humor, a zseniális rejtői szójátékok és burjánzó nyelvi fantázia kisemberek nagy kalandjai közben. Ezek emelik Rejtőt napjainkban is a legnépszerűbb - és immár az irodalomtudomány által sem megvetett - szerzők sorába.

Életének félelme volt, hogy elfelejtik őt és munkáit, azonban folyamatosan és töretlenül virágzik kultusza: az m3.hu egész hétvégén Rejtő Jenő előtt tiszteleg. Születésének 115. évfordulója alkalmából, 1980 óta először újra műsorra tűztük a P. Howard avagy Rejtő Jenő című összeállítást. A műsorban életébe is betekintést kaphatunk Hegedűs Géza írótól, de megelevenedik legnépszerűbb regényeinek egy-egy momentuma is.

 

A színpadi szerzőt az Ötvenéves találkozó és a Herkules bonbon című bohózataival ünnepeljük, olyan művészek tolmácsolásában mint Schütz Ila, Sztankay István vagy Balázs Péter. A Telepódium sorozatból szintén Rejtő művek kerülnek a kínálatba: a Bombaüzlet és az Admirális című előadásokat láthatják, és mint már bizonyára tudják, a szórakozás minősége garantált. Mint írói álnevei, úgy karaktereinek palettája is igen széles, ebből merít másfél órányit A magyar kabaré levelező tagja című Rejtő-est, többek között Haumann Péterrel, Mikó Istvánnal, Csákányi Lászlóval és Szilágyi Tiborral. Az archívum.mtva.hu/radio oldalon pedig hangoskönyvei között válogathatnak a rajongók. ​

Borítókép: A láthatatlan légió, Budapest, 1985. szeptember 2. Szombathy Gyula (Az őrmester, oroszlán és kabóca), Rácz Géza (A doktor, alkoholista), Szakácsi Sándor (Gorcsev Iván, Nobel-díjas), Kocsis György f.h. (Pubika, a levegő ördöge), Szatmári István (Würfli úr, tánc- és illemtanár), Kern András (Vanek B. Eduárd, magántitkár), Reviczky Gábor (Kratochwil, kárpitos, író), Szerémi Zoltán (Sába királynője) és Harkányi Endre (Podvinecz marsall) (b-j) jelenete Rejtő Jenő A láthatatlan légió című művének próbáján. A színművet szeptember 7-én mutatja be a Vígszínház Marton László rendezésében. MTI Fotó: Ilovszky Béla, azonosító: MTI-FOTO-F_ILO19850902072

A matematikus zseni, aki egész életművét egy elmegyógyintézetből írta

Korának egyik legismertebb francia matematikusa, Jacques Hadamard a visszaemlékezések szerint eléggé meglepődött, amikor egy számára teljesen ismeretlen férfitól levélben kapott meg egy matematikai bizonyítást. A feladó André Bloch volt, és a parataktikus körök geometriai problémájára kínált egy új felvetést. Hadamard lenyűgözőnek találta a levezetést, azonnal vacsorára akarta hívni Blochot.
Visszaírt hát a címre, ahonnan a levél érkezett, Bloch pedig hamarosan válaszolt is: ő maga sajnos képtelen meglátogatni Hadamardot, de viszont nagyon szívesen fogadja, ha ő elutazik hozzá. Hamarosan Hadamard számára is kiderült, hogy miért nem tudott Bloch útra kelni: a cím, amit megadott, a Charenton elmegyógyintézet címe volt a Párizs külvárosában fekvő Saint-Maurice negyedben.

Cikk folytatása

A csaj, aki kibaszottul imádja a tudományt

A pszichiáter megjegyzése: A most 26 éves Elise Andrew ugyanis gyerekkora óta komoly piszichés gondokkal küzd, depresszióval, bipoláris személyiségzavarral diagnosztizálták, öngyilkos gondolatai vannak, és a trichtotillománia nevű mentális zavar miatt rendszeresen kitépkedi a saját haját. (2016.03.23.)

A Facebook megölte az újságírást - riogatnak szakértők, de valószínűleg nincs teljesen igazuk. A közösségi média egyszerűen új evolúciós környezetbe dobta a médiát, ahol a dinoszauruszok vagy kihalnak, vagy alkalmazkodnak, de addig is egyszemélyes oldalak vernek le ezer fős szerkesztőségeket. A Buzzfeedek és Huffington Postok félelmetes sebességgel előzték meg és körözték le a BBC-ket és Washington Postokat. Miközben ez a jelenség Magyarországon a mocsár legalját hozta felszínre, világszerte felbukkant néhány nagyon érdekes jelenség is. Ilyen például az I fucking love science, amit a semmiből növesztett a világ legnépszerűbb ismeretterjesztő-tudományos oldalává egy depressziós egyetemista.

Cikk folytatása

Barna Bianka, Gerevich József: Csáth Géza kudarcai: öngyógyítása és a nők

A 20. század Csáth egyik Géza legnagyobb (1887–1919) magyar novellistája, morfinizmusban szenvedett, majd kettős gyilkosságot követett el, előbb feleségét, majd magát ölte meg. Ópium című írása még ma is fiatalok százaiban kelt fel intenzív érdeklődést az opiátok iránt. Művei genezisében, illetve sorsának alakulásában a nőknek, a nőkhöz való viszonyának kitüntetett szerepe van. Ebben a tanulmányban a sikeres író kudarcait tekintjük át, sikertelen öngyógyítását és a nőkhöz való viszonyát.

Bővebben...