Háttér 

Az obesitas az Alzheimer-kór ismert kockázati tényezője, azonban az Alzheimer-kórhoz kapcsolódó vérbiomarkerek és az amyloid pozitronemissziós tomográfia időbeli alakuláásra gyakorolt hatása eddig tisztázatlan volt. 

Cél 

A vizsgálat célja az volt, hogy feltárja a vérbiomarkerek és az elhízás közötti keresztmetszeti és időbeli összefüggéseket, az Alzheimer’s Disease Neuroimaging Initiative (ADNI) meghatározott kohorszából származó plazmaminták felhasználásával. 

Módszerek 

• 1228 plazmamintát vizsgáltak az ADNI adatbázisából, hat vezető kereskedelmi teszt alkalmazásával. 

• Az amyloidterhelést PET-vizsgálatokkal mérték és centiloid értékekkel fejezték ki. 

• A keresztmetszeti összefüggéseket Spearman-féle parciális korrelációval elemezték, az elhízás státuszának vérbiomarkerekre és amyloidterhelésre gyakorolt hosszú távú hatását lineáris vegyes hatású modellekkel vizsgálták.

Eredmények 

A magasabb kiindulási testtömegindex a plazmában alacsonyabb p-tau217 koncenttrációval, illetve aránnyal, neurofilament könnyűlánc-szinttel, glialis fibrilláris savas fehérje szinttel, valamint alacsonyabb centiloidértékekkel mutatott összefüggést.  

A kiinduláskor fennálló elhízás előre jelezte a p-tau217-koncentráció, a p-tau217 arány, a Roche-féle NfL, valamint az amyloid PET-tel mért amyloidterhelés időbeli növekedésének gyorsabb ütemét. 

Diszkusszió 

A kiinduláskor mért magasabb BMI-értékek társulása az alacsonyabb biomarkerszintekkel feltételezések szerint a nagyobb keringő vértérfogat miatti „hígulási hatással” magyarázható. Az alacsonyabb kezdeti BMI esetén mért kisebb amyloidterhelés legvalószínűbb magyarázata, hogy az elhízás korai szakaszában zajló anyagcsere- és lipidváltozások átmenetileg késleltethetik az amyloid kimutathatóságát PET-tel. 

Fontosabb összefüggés, hogy a magasabb testtömegindex hosszú távon mind a plazma biomarkerek, mind a PET-tel kimutatott amyloid vonatkozásában gyorsabb progresszióval jár együtt.