Magyar és olasz kutatók kimutatták, hogy az emberhez hasonlóan a puhatestűek is képesek szorongani. Ez arra utal, hogy a szorongás – ami azonosíthatatlan, nem létező, esetleg elkerülhetetlen veszélyre reagáló, kellemetlen érzelmi állapotot jelent – evolúciósan mélyen gyökeredzik az állatvilágban. A felfedezés elvezethet a szorongást kiváltó alapvető idegi folyamatok megértéséhez és akár új gyógymódok kifejlesztéséhez is.

 

Érdekes volt nekem a cikkben, hogy hogyan nem lehet megkerülni Kierkegaard-ot, de eszembe sem jutott, hogyan jelenhet meg a fogamzásgátló a Balaton vizében 

 

A Nature csoport által kiadott orvosi szaklapban, a Translational Psychiatryban május végén megjelent írás az első olyan tanulmány, mondja az egyik szerző, Fodor István, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet Ökofiziológiai és Környezettoxikológiai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, ami kimutatta, hogy egy puhatestű modellállatban, a nagy mocsáricsigában (Lymnaea stagnalis) is megfigyelhetők az emlősökéhez hasonló szorongásszerű viselkedések. Ezt a megfigyelést igazolta, hogy a nagy mocsáricsiga szorongásszerű állapota enyhíthető volt emberi szorongásoldó gyógyszerekkel. Eredményeiknek köszönhetően a magyar kutatókat meghívták egy nemzetközi pályázatba is, ami az érzelmekkel és hangulatokkal összefüggő idegrendszeri állapotok evolúciójával foglalkozik.

A limnológiai intézet alapkutatási igazgatóhelyettese, Pirger Zsolt által vezetett kutatócsoport szakemberei, valamint Veronica Rivi, a Modenai és Reggio Emilia-i Egyetem kutatója az elmúlt hónapokban a szorongás mellett a depresszió biológiai alapjaiba is betekintést nyertek a Balaton ökoszisztémájában is előforduló nagy mocsáricsiga segítségével. Ha ugyanis ezek a folyamatok a mocsáricsigánál hasonlóan működnek, mint gerincesekben, akkor megfelelő elővigyázatossággal, de az eredményeket a gerinces idegrendszerre is ki lehet vetíteni, mondja Fodor.

Ez lehetővé teheti, hogy a jövőben akár puhatestűeken is lehessen a szorongás vagy a depresszió kezelésére szolgáló gyógyszereket tesztelni, ami jogilag, etikailag és praktikusan is megkönnyítené a kísérletek lefolytatását. Erre már van precedens: a kutatók évek óta tanulmányoznak olyan neurodegeneratív megbetegedéseket, mint az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór gerinctelen állatokban, például fonálférgekben vagy ecetmuslicákban.

 

 

A hosszú távú tudományos együttműködésben a szakemberek többek közt a tanulási és memóriafolyamatokat kívánják megérteni puhatestűekben. Ennek során a magyar kutató és kollégái a kutatóintézet több évtizedes tapasztalatára támaszkodnak a gerinctelen állatok idegrendszerének és ingerületátvivő anyagainak vizsgálatában. Ahogy arról tavaly írtunk, Fodor a nagy mocsáricsiga neuroendokrin rendszerének kutatásával is foglalkozik, ami azt tárja fel, hogy miként hatnak a csigára és a tágabb ökoszisztémára a Balatonba kerülő fogamzásgátlók.

A szorongásszerű viselkedés segítheti a túlélést, de sokszor szükségtelen stresszt okoz

Míg a félelem egy létező veszélyre adott válasz, mondja a kutató, addig a szorongás valós veszély hiányában is előfordulhat, és szerepe abban áll, hogy felkészüljünk a jövőbeli esetleges fenyegetésekre. Ez evolúciós szemszögből növelheti az egyed túlélési esélyét, ugyanakkor eltúlzott reakciókhoz vezet, és sokszor szükségtelenül jár stressz kialakulásával – nemcsak a nagy mocsáricsigánál, hanem még olyan emlősállatoknál is, mint a patkányok és az egerek. A kutatók nem szorongásról, hanem szorongásszerű állapotról beszélnek, amire indirekten következtetnek az állatok viselkedéséből.

 

 

Ez a szorongásszerű viselkedés gerinctelenekben eddig nagyrészt ismeretlen volt, miközben ezekben az állatokban általában könnyebb lefolytatni az idegrendszeri vizsgálatokat. Ilyen a kísérleti modellállatként használt nagy mocsáricsiga is: mindössze néhány tízezer idegsejtje van, ráadásul azok a gerincesek idegsejtjeihez képest nagy méretűek, így az idegi hálózatok, amelyek viselkedési mintázatokat irányítják, az emlősökével ellentétben könnyebben felderíthetők.

A biztonságos helyen is megmaradt a félelmi viselkedés

Ahhoz, hogy Fodorék a szorongásszerű viselkedést tanulmányozni tudják, előbb az kellett, hogy évek alatt pontosan megismerjék és igazolják a mocsáricsigák félelmi viselkedését, amit ragadozók, például halak jelenléte vált ki. Ez az ökoszisztémában gyakran megesik: ilyenkor megváltozik a légzésük, és visszaszorul az összetett felfedező viselkedésük. A kísérleteiket is ennek a félelmi válasznak az előidézésével kezdték, miután olyan vizet adtak a csigáknak, amiben egy hétig halak – potenciális ragadozók – úszkáltak. Bár a csigák közvetlenül sosem találkoztak velük, a halak által kibocsátott kémiai ingereken keresztül érzékelték jelenlétüket, aminek következtében megváltozott a viselkedésük.

Ezután a csigákat „biztonságos helyre”, azaz kémiai ingerektől mentes tiszta vízbe helyezték, de még 18-24 órával később is fennmaradt ez a megváltozott viselkedésük, amikor már régen nem észlelhették a halak nyomait – azaz szorongásszerű állapotot mutattak. Ez fokozott éberséggel járt, és elősegítette a hosszú távú emléknyomok formálódását. A szorongásszerű viselkedés alapját az idegsejtek GABA ingerületátvivő (neurotranszmitter) rendszerének zavara okozza, így a szorongásoldó gyógyszer, a benzodiazepinek közé tartozó alprazolám (ami gyógyszer formájában Xanaxként vagy Frontinként ismert) a GABAA receptort célozza az emberi idegrendszerben.

 

 

Kísérleteikből kiderült, hogy az alprazolám nemcsak az embernél, hanem a nagy mocsáricsigáknál is működik. „Ez egy lenyűgöző dolog volt” – mondja Fodor, mert arra utal, hogy a GABAA receptor annyira ősi, hogy a hozzá kötő hatóanyag egymástól több százmillió évnyi evolúció által elválasztott két faj esetén is ugyanúgy hat. Az alprazolám hatására, amit olyan dózisban adagoltak, hogy az állatok normál életfolyamatait még ne zavarja (de jóval magasabb dózisban, mint amit a Balatonban korábban kimutatott a kutatócsoport), a csigák nem mutatták a szorongásszerű viselkedést, miután tiszta vízbe rakták őket. Azt is megfigyelték, hogy a gyógyszer néhány óráig blokkolta a csigákban a hosszú távú memória kialakulását, és úgynevezett anterográd amnéziát idézett elő – hasonlóan, mint embereknél.

A tanulmány konklúziója, hogy a szorongásszerű viselkedés, valamint az annak alapját adó GABA rendszer már az ősszájúak közé tartozó puhatestűek és az újszájúakhoz tartozó emlősök legutolsó közös ősében, a közel 570 millió éve megjelent, első kétoldali szimmetriájú állatokban is jelen volt. A továbbiakban a kutató és kollégái sejtszinten szeretnék vizsgálni ezeket a folyamatokat, a GABA-t termelő GABAerg sejtek tanulmányozásán keresztül, amelyek szerintük kulcsszerepet játszanak a szorongásszerű viselkedési mintázat kialakításában.

A mikro-RNS-ek rejthetik a depresszió titkait

Az eddigi eredmények arra utalnak, hogy a depresszió is hasonlóan ősi alapokon nyugodhat. Míg a szorongás főleg a GABA ingerületátvivő anyag zavarával, addig a depresszió főleg a szerotoninéval függ össze – így a szelektív szerotoninvisszavétel-gátló (SSRI) gyógyszerek a szerotonin transzporter fehérjéhez kötve a szerotonin felvételét gátolják. Egerekben és patkányokban folytatott korábbi kísérletek feltárták, hogy gének kifejeződésére hatni képes, mikro-RNS-eknek nevezett molekulák szabályozási zavarai összefüggést mutatnak a depressziós állapottal, amiket a megváltozott szerotoninháztartás jellemez.

Ezeknek a kis méretű, nem kódoló RNS-ek a fonálférgekben történő felfedezéséért ítélték meg tavaly az orvosi Nobel-díjat Victor Ambrosnak és Gary Ruvkunnak. A mikro-RNS-ek a poszttranszkripciós génszabályozásban játszanak szerepet, miután a DNS már átíródik hírvivő RNS-é (mRNS). A molekulák képesek az átíródott mRNS-hez kötni, és azt „elcsendesíteni”. Ezt többféle módon valósíthatják meg: az mRNS szál elvágásával, az mRNS szál destabilizálásával, vagy azáltal, hogy gátolják az mRNS riboszómán fehérjékké történő lefordítódását.

Egy több mint ezer kutatást áttekintő metaanalízis nemrég azt találta, hogy a depresszióval élő embereknél 48 különböző mikro-RNS szabályozásának zavara lép fel – köztük a mikro-RNS-124-é is, amiről ismert, hogy fontos szerepet játszik a tanulási folyamatokban. Egy, az olasz kutatók által korábban mocsáricsigákon lefolytatott vizsgálat azt is feltárta, hogy a mikro-RNS-szintézis blokkolása a csigákban táplálkozáshoz kapcsolt anhedóniás állapotot alakított ki. Ez, mondja Fodor, különösen érdekes volt, mert az érdeklődés vagy örömérzés elvesztésével járó állapot a depresszió egyik legfontosabb tünete.

 

 

Ez arra a megállapításra vezette a kutatót, és ezt kísérleteik később igazolták is, hogy a mikro-RNS-ek az evolúció során már a kezdetektől szerepet játszottak nemcsak a tanulásban, hanem olyan idegrendszeri folyamatokban, mint a motiváció, a stressztűrés vagy a jutalmazás. A Comparative Biochemistry and Physiology Part C: Toxicology & Pharmacology folyóiratban júliusban ismertetett kutatásuk szerint a mocsáricsigák mikro-RNS-szintézisének gátlása elsősorban a szerotoninháztartást zavarja meg, és a szerotonin idegrendszeri mennyiségének csökkenéséhez vezet.

Ez a motivációt és a táplálkozási viselkedést befolyásolja, és nem közvetlenül rontja a memóriafolyamatokat az állatokban. Ugyanakkor arra is találtak bizonyítékot, hogy a mikro-RNS-szintézis gátlása stresszválasszal járt, amiről szintén ismert, hogy erős hatással van a kognitív folyamatokra és a motivációra. Ha a mikro-RNS-ek szabályozásának befolyásolásával lehetne találni egy módszert a depressziós tünetek enyhítésére, mondja Fodor, az nagyon hasznos lenne, de a komplex folyamatba nehéz lesz beavatkozni.

És, hogy miért érte meg a mocsáricsigákban vizsgálni a szorongás és depresszió biológiai alapjait? Mert így megerősítést nyert, hogy ezek evolúciósan több száz millió évre visszanyúló, ősi rendszerek, amelyek molekuláris, sejt- és viselkedési szinten is erősen konzerváltak. Ez Fodor szerint lehetővé teszi, hogy pontosabban megértsük a szorongás és a depresszió működését, és új utakat nyissunk a gyógyszerkutatásokban.

 https://qubit.hu/2025/07/30/elkepeszto-tudomanyos-attores-a-xanax-enyhiti-a-mocsaricsiga-szorongasat