A foglalkoztatási arányuk és a bérük is szignifikánsan alacsonyabb azoknak, akik az előző évben fekvőbeteg-ellátásban részesültek – derül ki a friss Munkaerőpiaci Tükör egyik tanulmányából. A Bárdits Annak, Elek Péter és Krekó Judit által jegyzett írás szerint a nagyobb gyógyszerkiadások a foglalkoztatással pozitív, a bérezéssel viszont negatív összefüggést mutatnak – azt ugyanakkor fontos kiemelni, hogy ez nem ok-okozati kapcsolat, a kutatás nem tért ki az összefüggés irányára.

 

 

A betegségek és a munkaerőpiaci helyzet viszonyát firtató tanulmány a 30–54 év közötti hazai lakosságot vizsgálta. A legnagyobb hátrányt a vizsgált betegségek közül a mentális és viselkedészavarok mutatták, és jelentős hatással vannak a foglalkoztatásra a daganatos megbetegedések is.

A gyógyszeres kezeléseknél is a mentális problémák hatása a leglátványosabb; azoknak, akik ilyen okból szednek valamilyen gyógyszert, 15 százalékkal volt alacsonyabb a foglalkoztatásuk. Ez azt jelenti, hogy

közel akkora hátrányt jelent a munkaerőpiacon, ha valaki gyógyszeres kezelésen esik át mentális betegség miatt, mint ha daganatos betegséggel kerülne kórházba

– miközben az utóbbi a munkavállalók kevesebb mint egy százalékát érinti, az előbbi viszont minden tizedik dolgozót.

Más gyógyszeres kezelések nem jelentenek érdemi hátrányt, sőt bizonyos gyógyszerek – például a vérnyomáscsökkentők – szedése és a foglalkoztatási arányok között a kutatók jellemzően pozitív összefüggést találtak.

Ennek vélhetően az áll a hátterében, hogy a rosszabb helyzetben élők körében egyes betegségek gyakran diagnosztizálatlanul maradnak, és az ő körükben alacsonyabb a foglalkoztatottság is. A bérek alakulására szintén a mentális betegségek vannak a legnagyobb hatással, akik ilyen okból kerülnek kórházba, azoknak átlagosan 37 százalékkal lesz kevesebb a fizetésük. Kisebb, de számottevő bércsökkenéssel járnak a keringési, táplálkozási és légzőszervi megbetegedések is, a rákbetegségeknél azonban elenyésző a különbség.

Mindez azt is jelenti, hogy továbbra is jelentős a megelőzésben a munkaköri alkalmassági vizsgálat szerepe. Tavaly szeptember óta hatályos a munkavédelmi törvény módosítása, amely megváltoztatta többek között a munkaköri alkalmassági vizsgálatokra vonatkozó előírásokat. Bár a bejelentés nagy hullámokat vetett, a lényeg nem változott: a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat megszervezése minden munkáltató kötelessége.

 

 

A HVG-nek korábban nyilatkozó magánegészségügyi szolgáltatók arról számoltak be, hogy ügyfeleik nagy része változatlan tartalommal megtartotta a korábban igénybe vett szolgáltatást, csupán néhány kisebb foglalkoztató lépett vissza. A munkaalkalmassági vizsgálat a cégeknek alkalmazottanként mindössze 10–15 ezer forintos kiadás évente, így az elhagyása nem jelent érdemi megtakarítást. Az ellátás viszont sokkal költségesebb lesz, ha nem sikerül megelőzni a bajt.

A kötet egy másik tanulmánya európai összevetésben vizsgálta a magyarok egészséggel kapcsolatos magatartását és egészségi állapotát. Az előbbin alapvetően két egészségkárosító szokást – a dohányzást és a súlyos alkoholfogyasztást –, valamint az egészségmegőrzést elősegítő tevékenységet, a sportolást érti a szerző, Bíró Anikó. A magyarok körében az uniós átlaghoz képest alig magasabb azok aránya, akik rendszeresen dohányoznak vagy alkoholizmustól szenvednek. A rendszeres testmozgás ugyanakkor kevésbé jellemző ránk.

Az analízis szerint a dohányzással kapcsolatban alapvetően hasonlók az összefüggések a magyarok esetében, mint az európai mintán: több krónikus betegségben szenvednek, 5-ös skálán átlagosan 0,2-vel rosszabbra értékelték saját egészségüket, életminőségük pedig jelentősen alacsonyabb, mint azoké, akik nem dohányoznak. A szubjektív egészségérzetre ugyanakkor itthon jóval súlyosabb, háromszor akkora hatással van az alkoholizálás, és az életminőséget mintegy másfélszer akkora mértékben rontja, mint az európai átlag.

Az igazi különbség a rendszeres testmozgásnál látszik: a krónikus betegségek számát itthon és másutt is szignifikánsan csökkenti ugyan az aktív életmód, a magyarok szubjektív egészségérzetére azonban sokkal kevésbé van pozitív hatással.

Az adatokból az is kiderül, hogy a munkaképes korú népesség (16–64 évesek) körében Magyarországon nem magasabb érdemben a tartós betegségben szenvedők aránya Európa más országaiénál, 65 éves kor fölött azonban már szembetűnő a különbség. Ez ugyanakkor nem a hazai foglalkoztatottak kedvező egészségi állapotát mutatja, hanem azt, hogy a magyarok kevésbé szívesen vesznek részt szűrővizsgálatokon, így a betegségeik rendre diagnosztizálatlanul maradnak. A szubjektív egészségértékelésben már a 65 évesnél fiatalabbak körében is látványos az elmaradás az európai átlaghoz képest.

 

 

(Mészáros Márton Balázs, hvg360)