A Nature-ben közölték azt a kutatást, ami rávilágít a depresszió kialakulásának egy lehetséges okára. A New York-i Weill Cornell Medicine munkatársa, Charles Lynch, a kutatás társszerzője a Guardiannek elmondta, hogy a vizsgálataik szerint a frontostriatális rendszer kiterjedtsége nagyobb a depresszióval élők agyában, mint azoknál, akik nem szenvednek a mentális betegség tüneteitől.

A frontostriatális rendszer az agy felszínén fut, ahol az agyi kommunikációért felelős idegpályák. A kísérletek azt mutatták, hogy a depressziós személyek funkcionális MRI-felvételein ez a hálózat mintegy 73 százalékkal kiterjedtebb. A vizsgálatba 141 depresszióval élő személyt vontak be, akiknek az eredményeit egy 37 fős kontrolcsoport mintájával hasonlították össze.

Hasonló eredményeket kaptak akkor is, amikor további 932 kontrollszemély és majdnem 300 depresszióval élő ember korábban elkészült MRI-felvételét is megvizsgálták. Az eltérés ráadásul állandónak bizonyult, nem reagált még a transzkraniális mágneses stimulációs (TMS) kezelésre, valamint nem változtatott rajta a hangulat és az idő múlása sem.

A depresszió egyes tünetei és súlyossága szintén összefüggésbe hozható a hálózat kiterjedtségével a kutatók szerint. További felvételek elemzése arra enged következtetni, hogy az eltérés inkább előzménye és nem következménye a depressziónak. Kialakulhat már gyerekkorban is, ezzel előre jelezheti a depresszió megjelenésének kockázatát, valamint felnőtteknél is megjelenhet.

Az viszont egyelőre a szerzők szerint is rejtély, hogy a hálózat megnagyobbodása milyen összefüggésben van azzal, hogy más agyi kommunikációs hálózatok mérete csökken. Arra ugyancsak nem tudják még a választ, hogy az eltérésnek van-e genetikai háttere vagy sem.