Kassai-Farkas Ákos dr.

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)

"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben" (Szókratész)

Telefon: +36-20-281-8464
E-mail: kassai.farkas.akos@gmail.com

Sajtófigyelő

Charles Bonnet-szindróma

A szembetegséggel társult vizuális hallucinációkat nevezzük Charles Bonnet-szindrómának. A vizuális hallucinációknak számos különböző oka lehet. Okozhatják különböző egészségügyi problémák vagy gyógyszerek, ám amikor a hallucinációk oka szembetegség, akkor a 18. századi természettudós után a betegséget Charles Bonnet szindrómának nevezzük. 2016.02.06.

http://www.news-medical.net/search.aspx?q=Charles%20Bonnet

A pszichiáter megjegyzése: a cikk olvasása lehetőséget teremt arra, hogy a hallucinációról kicsit részletesebben beszéljünk. A hallucináció pszichopatológiai (kórlélektani) fogalom. Kifejtése olvasható a honlap nyitó oldalán lévő KÓRLÉLEKTANI ÚTMUTATÓ részben.

 

 

Charles Bonnet-szindróma - Interjú Dr. Dominic Ffytche-vel, a londoni King’S College pszichiáterével http://www.drportal.hu/hir.php?szid=137&tema=0&hid=20125_frisshir

Milyen betegség a Charles Bonnet-szindróma (CBS), és kik az érintettek?

A szembetegséggel társult vizuális hallucinációkat nevezzük Charles Bonnet-szindrómának. A vizuális hallucinációknak számos különböző oka lehet. Okozhatják különböző egészségügyi problémák vagy gyógyszerek, ám amikor a hallucinációk oka szembetegség, akkor a 18. századi természettudós után a betegséget Charles Bonnet szindrómának nevezzük.

A betegség szembetegségek, mint például katarakta, cukorbetegséghez társult  retina problémák és glaukóma következményeként jelentkezik.

A Charles Bonnet-szindróma jelentkezéséhez kell némi mérsékelt látásromlás, nagyjából olyan mértékű, hogy a beteg a látásvizsgáló tábla közepétől lefelé eső ábrákat már nem tudja felismerni. Amennyiben ilyen mértékű látásproblémával küzdünk, akkor fennáll a Charles Bonnet-szindróma kialakulásának kockázata.

Milyen vizuális hallucinációkkal jár a betegség és ezek mennyire kellemetlenek?

A hallucinációk lehetnek akár egyszerű pontocskák, színes foltok, villanások, és tűzkerekek, de akár jóval formáltabb képek is, mint például téglafal, geometriai minták, elmosódott vagy torz, bizarr arcok, melyeket a betegek groteszknek találnak.

Az érintettek emellett gyakran láthatnak alakokat aprólékosan kidolgozott öltözékekben, mint pl. katonai uniformisban, lovagi páncélban vagy épp viktoriánus vagy Edward korabeli ruhákban. A hallucinált figurák rendszerint valamiféle fejfedőt, kalapot, barettet, rizsporos parókát stb. viselnek.

A Charles Bonnet-szindrómában szenvedők szövegeket vagy betűsorokat is gyakran látnak, amelyek ugyan szavaknak tűnhetnek, de ha a beteg alaposabban megvizsgálja, kiderül, hogy nem igazi betűkből állnak, vagy ha igen, akkor összeolvasva nem alkotnak értelmes szavakat. Ugyanez megtörténhet hangjegyekkel is, melyeket ha a zeneértő beteg megpróbál leolvasni, legfeljebb valamiféle fülsiketítő macskazene kottáját kapja.

A lista persze közel sem teljes, de ezek a leggyakoribb hallucinációk.

Mivel a betegség kellemetlenséget tulajdonképpen nem okoz, csak az érintettek egyharmada találja aggasztónak. A betegeket nem feltétlenül a hallucinált képek, hanem sokkal inkább a hallucináció ténye zaklatja fel.

A betegek kétharmadát nem nyugtalanítják a hallucinációk, sőt, 18%-uk valójában még kedvét is leli bennük, mivel arra emlékezteti őket, milyen volt látni a szembetegségük előtt.
A betegséget leíró Charles Bonnet nagyapja, Charles Lullin élvezte a hallucinációkat és sokat beszélt róluk. Így maradt fenn az az elképzelés, hogy Charles Bonnet-szindróma tulajdonképpen élvezetes és kellemes dolog, még ha ez csupán a betegek egy kis részére  igaz.

Miért olyan élénkek és aprólékosak a hallucinált képek?

Ez igen fontos kérdés, mert elgondolkodtat azon, hogy valójában mi is a hallucináció. Amikor hallucinálunk, a képek ugyanolyan élénk vizuális minőségben jelennek meg, mint a való világban minket körülvevő dolgok látványa.

Képzelgés során a képek az agyunkból ötlenek fel lelki szemeink előtt. Ilyenkor néhány ember nagyon élénk színű képeket lát, ám ezek nem olyanok, mint a hallucinációk. A hallucinációt az különbözteti meg a képzelgéstől, hogy a hallucinált képek élénkek, és a beteg úgy érzi, hogy a dolgot nem a lelki szemei előtt, hanem a való világban látja.

Tény, hogy csupán a látvány minősége alapján a beteg nem tudja megmondani, hogy a dolog, amit lát hallucináció vagy valóság. Rájöhet persze hogy nem valódi, hiszen kizárt, hogy valaki Edward korabeli öltözékben sétálgat a nappaliban, vagy egyszerűen azért, mert hiába látja, nem tudja megérinteni, hiszen nincs is ott. Ám a puszta látványa alapján nem tudja eldönteni, hogy az alak valódi-e vagy sem.

A hallucináció perceptuális élmény. Hallucináció során az agyban ugyanaz a folyamat zajlik le, mint amikor valaki egy valódi arcot vagy alakot lát. Az egyetlen különbség, hogy a hallucinációt nem egy valós dolog, hanem spontán agytevékenység váltja ki.

Hogyan különböztethető meg a CBS a pszichiátriai betegségek okozta hallucinációktól?

A Charles Bonnet szindrómában a beteg nem feltétlenül veszi észre azonnal, hogy a látott kép hallucináció, mert az nagyon valódinak tűnik, azonban megérti, hogy ez csak egy furcsa agytevékenység következménye, és amit lát valójában nincs ott. Idővel a betegek hozzászoknak a hallucinációkhoz és tudják, hogy azok nem valódiak.

Más hallucinációval járó betegségeknél, például pszichiátriai problémák és a demencia esetén azonban nem mindig ez a helyzet. Egy demenciában szenvedő beteg képtelen megérteni, hogy amit lát az nem igaz, vagy ha a hallucináció pillanatában elmagyarázzák neki és elfogadja, hogy hallucinál, később, amikor a hallucináció ismét jelentkezik, már elfelejti ezt a tényt.

A demenciában szenvedőknél emellett különös téveszmék (delúziók) is kialakulhatnak a hallucinációk kapcsán. Ha például egy gyermeket látnak maguk előtt, azt gondolhatják, hogy a szomszéd gyerek megszerezte a ház kulcsát, bejött és most itt ül előttük. Ilyen téveszmék Charles Bonnet-szindróma esetén nem jelentkeznek.

A Charles Bonnet és más betegségek közt fontos különbség, hogy az érintettek hogyan reagálnak a hallucinációkra és hogyan fogják fel őket. A hallucinált dolgok is eltérőek. A Charles Bonnet-szindrómás betegek szinte mindig egyszerű színeket, vonalakat, pöttyöket és geometriai formákat hallucinálnak. Ilyen egyszerű hallucinációk soha nem jelentkeznek Alzheimer-kór vagy más demenciák esetén.

A látott alakok is mások. Charles Bonnet-szindrómában az alakok idegenek és általában részletesen kidolgozott, bizarr kosztümökben jelennek meg. A demenciában és más betegségekben, mint pl. Parkinson-kórban a betegek ismert alakokat hallucinálnak.

Láthatják a nagybácsit, a nagynénit, a nagypapát vagy a párjukat, vagy valaki mást, aki ismerős számukra, ám ezeket az alakokat nem látják különös öltözékben.

Végül pedig, demenciák és a Parkinson-kór esetén a betegeknél nem csupán vizuális hallucinációk jelentkeznek. A képekkel egy időben vagy máskor hangokat hallhatnak, és a hallucinált alakok „beszélhetnek” hozzájuk. Ilyesmire Charles Bonnet-szindróma esetén sosem kerül sor.

A vizuális hallucinációk jellemzői és az alapján, hogy a betegnek vannak-e téveszméi illetve a vizuálison kívül másféle hallucinációi, könnyen eldönthetjük, hogy a hallucinációkat Charles Bonnet-szindróma vagy valamilyen más betegség okozza-e.

 

Hány látássérült embert érinthet a CBS?

Erre a kérdésre senki nem tudja a választ. Tudjuk, hogy az Egyesült Királyságban nagyjából 500 000 embert sújt makula degeneráció, és hogy kb. 10-60%-uk szenved Charles Bonnet-szindrómában. Tehát csupán a makula degeneráció alapján valószínűleg 50-300 000 emberre tehető az érintettek száma.

Azonban, ez a szám több okból is alulbecsült lehet. Először is, tudjuk, hogy a sok ember nem vallja be, hogy hallucinál, másodszor pedig sok más szembetegség létezik, amit ez a becslés nem vesz figyelembe. Vélhetőleg a makula degeneráció az egyik leggyakoribb betegség, amely Charles Bonnet-szindrómával társul, de ha minden más szembetegséget bevonunk a becslésbe, az érintettek száma valószínűleg a 300 000-res szélsőérték felé tendál, vagy azt meghaladja. És most csak az Egyesült Királyságról beszélünk…

A betegség bizonyos típusai hallucinációkhoz vezetnek. Még nem tudjuk, ezért továbbra is tanulmányoznunk kell, hogy ezt genetikai vagy valamilyen más agyi tényező okozza-e.

Jelenleg milyen segítséget kaphatnak a CBS-ben szenvedők?

A Charles Bonnet-szindrómában szenvedők megsegítésére számos különböző módszer és lehetőség áll rendelkezésre.

Azokat a betegeket, akik nem érzik nyomasztónak a hallucinációkat, de nem tudják, hogy mik azok, illetve azokat, akik aggódnak, mert azt hiszik, hogy a hallucinációk demencia vagy más súlyos mentális betegség előjelei, egyszerűen megfelelően tájékoztatni kell a betegségről.

A brit Macula Társaság (Macular Society) és a Vakokat segítő Országos Királyi Intézet (Royal National Institute for the Blind (RNIB) tájékoztató kiadványokkal nyújt segítséget. Azonban az igazi gond az, hogyan juttassuk el az információt a rászorulókhoz.

Ha valakinél Charles Bonnet hallucinációk jelentkeznek, általában vagy nem tudja, hogy mik azok, vagy nem köti össze a hallucinációkat és a szembetegségét, csak mert még soha nem hallott a Charles Bonnet-szindrómáról. És ha a beteg nem tudja, hogy mi után kellene kutakodnia az interneten, akkor lehetséges, hogy soha nem jut el hozzá a szükséges információ.

A probléma feloldásának egyik módja, hogy a szembetegséggel diagnosztizáltakat előre figyelmeztetjük a vizuális hallucinációk jelentkezésének lehetőségéről, és elmagyarázzuk nekik, hogy ezeket a vizuális hallucinációkat a szembetegségük okozhatja. Csupán az érintettek egyharmada szorul hathatósabb segítségre, méghozzá azok a betegek, akik a hallucinációikat túlzottan nyomasztónak találják. Számukra pl. támogatói csoportok és telefonos tanácsadói szolgálat nyújt segítséget.

Van valami tanácsa arra, hogyan küzdjünk meg a hallucinációkkal?

A betegek különböző technikákkal képesek leállítani a hallucinációkat. Ezek ugyan nem gyógyítják meg a Charles Bonnet-szindrómát, de használható módszerek, amikor nyomasztó hallucináció gyötör minket, például egy torz arc lebeg előttünk. A hallucináció ugyan pár óra múlva visszatérhet, de legalább az adott pillanatban leállítható, így némileg kontrollálható.

Ilyen technika például a szemgolyó mozgatása, vagy az, ha aktivizáljuk magunkat. Tudjuk, hogy a hallucinációk nyugalmi ébrenléti állapotban jelentkeznek, amikor valaki csendben üldögél, és mondjuk, televíziót néz. Ám ha ezt az állapotot megszakítjuk, az agy leállítja a hallucinációk gyártását. Tehát álljunk fel, csináljunk valami mást, beszélgessünk valakivel, vagy próbáljuk magunkat valami más módon lefoglalni.

Egy másik technika a fényiszonyok megváltoztatása. Ha a hallucinációt a félhomály vagy az erős fény váltja ki, akkor elméletileg a fény növelésével vagy csökkentésévek is leállíthatjuk a hallucinációt.

A betegeknek ki kell tapasztalniuk a számukra hatékony módszereket, mert ami az egyik embernél működik, az a másiknál nem. Azoknak, akik számára a hallucinációk túlzottan nyomasztóak, végső esetben gyógyszeres kezelés is alkalmazható. Számos gyógyszer, legalábbis egyeseknél bizonyítottan hatékony, ám a gyógyszeres terápiához a beteget szakorvoshoz kell utalni.