Dr. Reuter Camillo (1874-1954) több mint kétezer alkotást számláló történeti pszichiátriai kollekciót hozott létre Pécsett. Ez a gyűjtemény számos nemzetközi kiállításon és bemutatkozáson szerepelt, hazánkban azonban szinte egyáltalán nem ismert. Cikksorozatunk ezt a hiányt igyekszik pótolni, bemutatva a Reuter Camillo Gyűjtemény százéves történetét, kiemelkedő alkotásait, a létrehozó szakorvosok munkásságát, mindezt számos képpel illusztrálva. 

 

A XX. század első évtizedeiben – elmekórházakhoz kapcsolódva – sorra alakultak a pszichiátriai művészeti gyűjtemények Európa-szerte. Az adott intézmények keretein belül működő szakorvosokat pácienseik – elsősorban a pszichotikusok – árnyaltabb diagnózisát segítő képi világ kutatása, a képalkotás pszichológiájának és pszichopatológiájának feltárása ösztönözte.  
Magyarországon két, európai viszonylatban is kiemelkedő pszichiátriai művészeti gyűjtemény található, amelyek nagy értéket képviselnek és felölelik a hazai pszichiátria kultúrtörténetét, az 1910-es évektől napjainkig: Budapesten dr. Selig Árpád, Pécsett pedig dr. Reuter Camillo elmeorvosok kezdték el először kollekciókká rendezni és megőrizni pácienseik alkotásait. 
Budapesten a gyűjtemény Lipótmezőre került, a gyűjtés tovább folytatódott, megnyílt a Pszichiátriai Képtár-Múzeum, majd az OPNI bezárása után a Magyar Tudományos Akadémiához került a gyűjtemény. 

Pécsett dr. Reuter Camillo (1874–1954) ismereteinek, nyitottságának, műértő szemének és gyűjtési szenvedélyének köszönhető a több mint kétezer alkotást számláló történeti pszichiátriai kollekció létrejötte.
Dr. Reuter Camillo 1924-ben érkezett a pozsonyi Erzsébet Egyetem áthelyezésével Pécsre, ahol mintegy harminc éven át dolgozott mint az akkori Ideg-Elme Klinika első igazgatója.

Reuter professzor a pszichopatológia és klinikai pszichiátria tudósakéntszámos, a mai orvosi gyakorlat számára is hasznos kutatást végzett, többek között a háborús neurózisokról, a terhesség alatt kialakult elmezavarról, különböző pszichiátriai diagnózisokról (1). Munkamódszerére jellemző volt a precizitás, az aprólékos figyelem, a „botanikusi pontosság” (2).
1918 és 1946 között mintegy kétezer festményt és rajzot gyűjtött össze a klinika pácienseitől, akik közül többen évekig, sőt évtizedekig a klinika négy fala között éltek. Így válhatott lehetővé számára egy-egy alkotóhoz kapcsolódóan egész életművet megőrizni, ugyanakkor az adott betegség klinikai lefolyása is végigkövethető volt. 

 

I. L. 1923-1925, ceruzarajz, wc-papír

 

 

J.A., 1922-1927, tus, zsírkréta, papír, diagnózislap

 

F.I., 1932-1933, tus, színesceruza-rajz, újságpapír

 

Dr. Reuter Camillo gondos munkájára alapozva végezte kutatásait dr. Jakab Irén pszichiáter (1919–2011), aki 1947-ben került a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemről a pécsi klinikára. Dr. Jakab Irén kezdetben neuropszichiátriával, neuropatológiával és gyermekpszichiátriával foglalkozott, emellett a lélektan-filozófia és a pedagógia is érdeklődési területét képezte. Nemzetközi szakmai elismertségét készítette elő az 1950-es évek elején Pécsett végzett kutatása. Az Akadémiai Kiadónál 1956-ban francia nyelven Dessins et pientures des aliénés, németül Zeichnungen und Gemälde der Geisterkranken (Képi kifejezés a pszichiátriában) címmel megjelent monográfiájában publikálta elsőként a pécsi kollekció anyagát. Tudományos munkája egyrészt a Reuter Camillo Gyűjtemény legrészletesebb feldolgozása, másrészt a képi kifejezés pszichopatológiáját bemutató nemzetközi tanulmányok között is különleges szerepet foglal el (3).

 

J.J., 1950-1961, színesceruza-rajz, papír, betétlap

 

 

Dr. Jakab Irén a pécsi egyetem díszdoktora, külföldre távozása után is rendszeresen hazalátogatott. 2011-ben hunyt el Bostonban, páratlan életművet hagyva maga után. Szellemi hagyatékának egy részét az MTA Pszichiátriai Gyűjteményre és a Reuter Camillo Gyűjteményre hagyta, így alkotómunkája újra visszakerült abba az országba, ahol pályafutását elkezdte.

A hetvenes évek közepétől elsősorban dr. Trixler Mátyás és dr. Jádi Ferenc pszichiáterek munkássága révén vált ismételten központi témává a kifejezéspatológiai kutatás és a gyűjtés. Dr. Jádi Ferenc pszichiáter, pszichoanalitikus, festőművész, művészetterapeuta, egyetemi tanár 1986-tól Németországban él. Jelentős kutatásokat végzett a Heidelbergi Prinzhorn Gyűjteményben. Németországban kiadott Muzika című könyve, amely a páciensek zenei vonatkozású rajzait, festményeit, kollázsait tanulmányozza, a pécsi anyagra is reflektál (4).
 

 

J.I., 1977, ceruzarajz, papír

 

 

H.Z., 1970-1980, tempera, papír
 

Az 1970-es és 1980-as évek pécsi művészeti közege progresszív, a művészet határterületeire reflektáló reprezentációkat hívott elő (kiállítások, filmek), amelyekről szintén olvashatnak a cikksorozat további fejezeteiben.  

A Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán az 1980-as évektől napjainkig a művészetterápiás felhasználás és a páciensekkel való kontaktusépítés került a középpontba.
Dr. Tényi Tamás, pszichiáter, klinikaigazgató 1987-ben a gyűjteményből válogatott verseket és képzőművészeti alkotásokat a Halálra vál mind a szépnek címmel megjelent kis kötetben. A kiadvány pszichiátriai betegek által készített képeket és verseket ad közre; ez illeszkedik ahhoz a hagyományhoz, amely a pszichiátriai betegek műalkotásának feldolgozását jelenti. Dr. Simon Mária, a klinika egyetemi adjunktusa, a művészeti gyűjtemény jelenlegi gondozója számos tanulmányában dolgozta fel a gyűjteményt, emellett több kiállítást, konferenciát szervezett. 
A klinika és a Pécsi TudományEgyetem Művészeti Kar közös szervezésében 2003-ban elindult a posztgraduális művészetterápiás képzés, művészetterápia, zeneterápia, mozgásterápia specializációval.
A Reuter-gyűjteményt a PTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika egyik termében őrzik, a művek a klinika archívumának részei. A gyűjtemény anyaga magán hordozza az elmúlt száz év változásait: a több mint kétezer rajz és festmény között találunk patológiás ábrázolásokat, firkákat, terápiás képeket, illetve a legújabb művészetterápiás alkotások is fellelhetők. 
A cikksorozat következő fejezetében Reuter Camillo, gyűjteményalapító sokoldalú tevékenységét mutatom be. 

Irodalom

1. Tényi Tamás: Emlékezés Reuter Camillora (1874–1954). In: Arts in Difference. Szerk. Fabényi Júlia. A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 98.
2. Uo. 98.
3. Leginkább a Hans Prinzhorn, Alfred Bader, Volmat, Leo Navratil leíró, fenomenológiai kutatásainak sorába, a mai napig a témában született legfontosabb könyvek közé sorolható. Vö. Tényi Tamás: Jakab Irén pszichopathológiai művészetkutatása. In: Arts in difference. Szerk. Fabényi Júlia. A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai 117., Pécs, 2010, 102.
4. Ferenc Jádi-Inge Jádi: Muzika: musikbezogene Werke von psychisch Kranken. Wunderhorn, Heidelberg, 1989.

https://www.webdoki.hu/cikk/119314/pszichiatria/muveszet-es-pszichiatria-hatarmezsgyejen.html