Kassai-Farkas Ákos dr.

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)

"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben"
(Szokrátésznek tulajdonított mondás)

Telefon: +36-20-281-8464
E-mail: kassai.farkas.akos@gmail.com

Művészet és pszichiátria

Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjteménye Értékeink 4. - Interdiszciplináris megközelítések

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 2018.11.05. 17:26 A téma megjelenését a Sanofi-Aventis Zrt. támogatja.

https://www.webdoki.hu/cikk/112865/pszichiatria/az-mta-pszichiatriai-muveszeti-gyujtemenye.html?tfrom=hirlevel&edm=1&edm_sid=0

 

*****

Különleges értéket képvisel a bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet „Pszichiátriai Betegek Művészeti Alkotásainak Muzeális Gyűjteménye”. Ennek bemutatására a Sanofi - Aventis Zrt. támogatásával egy ötrészes cikksorozatot indítottunk. Az első részben - rövid európai kitekintés után - a magyarországi kezdetekről, a Selig-múzeum megalakulásáról olvashattak. A második részben dr. Zsakó István munkásságával ismerkedhettek meg. A harmadik írásban a Dr. Veér András kezdeményezésére és támogatásával megnyílt Képtár-Múzeumot mutatta be Tóth Eszter művészettörténész.

 

A gyűjtemény sorsa hosszú egyeztetés után 2008-ban  megnyugtatóan alakult, a kollekció anyagát a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetébe helyezték át.

Az OPNI Pszichiátriai Múzeumából a több mint ezer beleltározott műtárgy, valamint a képi és írott intézettörténeti dokumentáció került az MTA kezelésébe (1). Ezt követően megkezdődött a gyűjtemény revíziója. 2012-ben Jakab Irén pszichiáter – a pszichiátriai kezelés művészetterápiás módszerének egyik világszerte ismert megalapozója, a Képi kifejezés a pszichiátriában című kötet szerzője – hagyatékának egy része is az MTA Pszichiátriai Gyűjteményhez került.

A muzeológiai feladatokat és kutatószolgálatot ellátó, a közönség előtt nyitva álló közérdekű muzeális gyűjtemény láthatóvá teszi a pszichiátriai kezeltek alkotómunkájának száz évet felölelő történetét, s archívumával együtt forrásként szolgál további pszichiátria-, művészet- és társadalomtörténeti kutatásokhoz (2).

 

Az MTA pszichiátriai gyűjteménye – enteriőr

 

Faludy Judit és Perenyei Monika művészettörténészek, a gyűjtemény gondozói az évenkénti, különböző tudományterületeket (orvostudomány, pszichiátria, kultúrtörténet, művészettörténet, művészetterápia, társadalomtudományok stb.) összefogó szimpóziumokat kezdeményeztek. Az évek folyamán a gyűjtemény anyagára és a nemzetközi outsider artra reflektáló kiállítások és interdiszciplináris konferenciák születtek.

Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény 2017. február 1-étől az MTA Humántudományi Kutatóközpont 6. emeletén működik.

Plesznivy Edit Diagnosztikus „leletegyüttes”, terápiás képanyag vagy art brut alkotás? Gyűjtési preferenciák a budapesti Pszichiátriai Múzeum működésének nyolc évtizede alatt című tanulmányában leírt három jelzővel foglalta össze gyűjteményi anyag sajátos, többértelmű és szerteágazó művészeti dimenzióit (3). Hiszen az alkotások a szakorvosok munkáját diagnosztikus célból segíthetik, bizonyos alkotások eleve terápiás folyamat által jöttek létre, a terápia részét képezték. Ezen kívül a gyűjtemény egy kis hányadát markánsan jellemzik az art brut (nyers művészet) sajátosságai, képi világa és alkotói attitűdje (4).

A pszichiátriai gyűjteményben – ahogy az európai példákat is láttuk – az alkotások széles skálája mutatkozik meg. A száz évet átölelő művészeti gyűjteményt hat csoportra osztom, és e rendszerezés mentén bemutatom az egyes csoportok jellemzőit.
Az első csoportba azok a művek tartoznak, amelyeket hivatásos képzőművészek készítettek, s betegségük miatt kerültek Lipótmezőre, ahol tovább folytatták alkotói tevékenységüket. E művek közül kiemelkedő Selig Árpád gyűjteményének „legféltettebb darabja”: Nemes Lampérth József Női akt című alkotása, amelyet a művész Párizsban alkotott 1914-ben. A háború alatt a művész három grafikája – Önarckép, Selig Árpád mellképe és Szóegyveleg – elveszett, de egy archív felvételen láthatjuk a múzeum enteriőrjében.
Pál István festőművész a Nagybányai Szabadiskolán (1909), majd a kecskeméti Művésztelepen (1912) is dolgozott, az 1920-as években került az Intézetbe. A gyűjtemény 18 festményét őrzi, melyek között önarcképek és az intézeti életet bemutató életképek is találhatók (5).

Pál István: Önarckép (1929)

 

A kétsíkú kép – Füst Milán és Pál István barátsága című kiállítás

 

Szintén nagybányai iskolázottságú volt Áronson Gábor, akinek hagyatékát a Szent János Kórház őrizte, kék, zöld és lila színű nonfiguratív profétikus vízióit akvarelleken örökítette meg.
Zórád Géza festőművész plein air tájképeket festett, 1924-től rendszeresen visszatérő páciense volt az Intézetnek.

A gyűjtemény második csoportjába azok a művek sorolhatók, amelyeken a művészileg képzetlen páciensek téveszméiket és hallucinációikat jelenítették meg. Ezeken a műveken erőteljesen megjelenik a patológiás jelleg: rémálmok, a szorongás érzéseinek kifejezése, eltorzult arcok és félelem.

 

Varga Magda: Illusztráció (1971)

 

Schultz Ferencné: Hajkorona (1960)

 

A képzőművészeti alkotások következő csoportját a terápiás foglalkozásokon készült művek alkotják. Az 1980-as évektől kezdődően a művészetterápiás foglalkozások az orvosi munka aktív kiegészítői voltak. A hivatásos képzőművészek által vezetett foglalkozásokon készült művek – leginkább rajzok és festmények – egy részét az MTA Gyűjteményében őrzik. Ez később a terapeuták számára válhat a művészetterápia fejlődésének fontos kutatási forrásává. Ezek közül a művek közül külön csoportba tartoznak a kerámiák, amelyek szintén a terápiás foglalkozások keretében készültek.

 

Kerámia az MTA pszichiátriai gyűjteményében

 

A művészetterápiát megelőző időkben készült tárgyak - textilek, szobrok – a kollekció különösen finoman megmunkált alkotásaihoz tartoznak. E csoportból kiemelkednek Jerem Béla fantasztikus lámpái; a textilek között találunk aprólékos munkával elkészített, rojtos cipőcskéket, kötött babát, de kitűző formájú hímzett és varrott alkotásokat is.
A cikksorozat következő és egyben legutolsó fejezetében ismertetem majd a gyűjtemény azon mikro-műegyütteseit ismertetem, amelyek a hazai art brut előzményeit teszik láthatóvá.

A művek gondos gyűjtése, az alkotások minősége azt mutatja, hogy hazánk gyorsan bekapcsolódott az európai vérkeringésbe mind a pszichopatológiai művészetkutatás, mind pedig a Prinzhorn-i fenomenológiai kutatások területén. A pécsi, valamint a budapesti gyűjtemény európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű, és méltán szerepelhet a kor más európai történeti pszichiátriai gyűjteményeinek sorában.
Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény különleges, lokális sajátosságát a betegtársakról készült portrék sokasága adja, amely az archívum fotódokumentációja mellett a betegek személyes világán keresztül visz minket közelebb az intézeti élet történetéhez.

 

Lábjegyzetek

1) A kórlapok az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézetbe kerültek át.

2) http://www.psyartcoll.mta.hu/hu/gyujtemenyek/keramia-targyak

3) Plesznivy Edit, Diagnosztikai „leletegyüttes”, terápiás képanyag vagy art brut alkotás? Gyűjtési preferenciák a budapesti Pszichiátriai Múzeum működésének nyolc évtizede alatt. In: Különvélemény. Művészet – pszichiátria – terápia. Szerk. Faludy Judit és Perenyei Monika, MTA Pszichiátriai Gyűjtemény, Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2010, 12-17.

4) A kifejezést Jean Dubuffet francia informel festőművész alkotta meg az 1940-es években. Dubuffet elfordult a kultúra intézményes rendszereitől, és ennek ellenpontozására az autentikus alkotásokat ott próbálta fellelni, ahol erre senki nem számított.  A mentálisan sérült emberek, a rabok vagy más peremterületeken izoláltan élő, művészileg képzetlen személyek köreiben találta meg a számára értékes műveket.

5) A Magyar Nemzeti Galéria és a kecskeméti Képtár őrzi műveit. A betegek társalgóját megörökítő olajképe szerepelt a Szépművészeti Múzeum Van Gogh Budapesten című tárlatán. (2006. december 2.-2007 április 1.)