Különleges értéket képvisel a bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet „Pszichiátriai Betegek Művészeti Alkotásainak Muzeális Gyűjteménye”. Ennek bemutatására a Sanofi - Aventis Zrt. támogatásával egy ötrészes cikksorozatot indítottunk. Az első rész - rövid európai kitekintés után - a magyarországi kezdeteket, a Selig-múzeum megalakulását mutatta be, Tóth Eszter művészettörténész szakavatott tollából. A második részben dr. Zsakó István munkásságáról olvashattak.

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

https://www.webdoki.hu/cikk/112021/pszichiatria/a-pszichiatriai-keptar-muzeum-.html?tfrom=hirlevel

2018.10.12. 17:22

 A téma megjelenését a Sanofi-Aventis Zrt. támogatja.

 

1988-ban Dr. Veér András főigazgató kezdeményezésére és támogatásával megnyílt a Pszichiátriai Képtár-Múzeum, így a kollekció végre méltó körülmények közé kerülhetett, s immár a nyilvánosság számára is látogathatóvá vált. 1985 és 2007 között – az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásáig –, kezelője Plesznivy Edit művészettörténész-muzeológus volt, az ő nevéhez fűződik a gyűjtemény új keretek között történő feldolgozása, gondozása, kultúr- és művészettörténeti kontextusban való elhelyezése, értelmezése.

A páciensek által készített makett

 

A Pszichiátriai Képtár-Múzeum mintegy 1020 beleltározott, muzeológiai és orvosi szempontból feldolgozott műtárgyat, festményt, grafikát, kerámiát, rongy, fa, textil és papírmunkát őrzött. Az állandó kiállítás 130 festményt és grafikát, valamint számos írásos anyagot mutatott be. A művekhez írásos anyag is kapcsolódott, a páciensek levelei, novellái, versei, naplói. A kollekció kor- és kultúrtörténeti dokumentumtárként is szolgál. Megőrzött olyan történelmi és történeti szempontból is fontos dokumentumokat, mint pl. Bátori Erzsébet perének latin nyelvű jegyzőkönyvét, a „Matuska-ügy” összegyűjtött sajtóvisszhangját, a Szálasi Ferenc Cél és követelések című politikai röpiratát vizsgáló elmeorvosi szakvéleményt. A dokumentációs anyag részét képezi továbbá Madách Borbála, Madách Imre lányának és az orosz avantgárd táncos, Vaclav Nizsinszkij kórlapja is. 1924-től Lipótmezőn kezelték Gulácsy Lajos festőművészt, de bizonyosnak látszik, hogy súlyos betegsége miatt ebben az időszakban már nem alkotott. Ezen kívül megtalálhatók a gyűjtemény feldolgozását szolgáló tanulmányok, számos fényképalbum, amely az intézeti élethez volt köthető, valamint egyes pszichiáterek írásai, kutatómunkái, mint például Dr. Havas Gyula kutatásában az elmebetegségben szenvedő művészekről az ókortól az 1940-es évekig felölelő kutatás vagy Pertorini Rezső Nemes Lampért Józseffel és Csontváry Kosztka Tivadarral foglalkozó tanulmányainak másolatai.

 

 

A Pszichiátriai Képtár-Múzeum az Intézeten belül szerepet vállalt a szakemberek tudásának elmélyítésében. A kollekciót aktív és élő kapcsolat jellemezte az OPNI-ban folyó gyógyító munkával. Az 1980-as években az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben a pszichiátriai osztályokhoz kapcsolódva, egymástól függetlenül kezdtek el dolgozni hivatásos művészek, majd egy évtizeddel később, a művészetterapeutákat tömörítő Központi Foglalkoztató és a Művészeti Tanács szervezésében már egyre több közös bemutatkozás kísérte munkájukat; bekerültek a gyűjteménybe a már terápiás munkák során született alkotások is.

 

 

Az 1990-es évektől kezdve a Pszichiátriai Múzeum művészeti anyaga és az új művészetterápiás alkotások számos külső helyszínen is megmutatkoztak. A gyűjtemény értékét jelzi, hogy 1990-ben védetté nyilvánították, 2002-ben pedig muzeális gyűjteményi besorolást kapott.

Az összehangolt szakmai munka eredményeként, nagy összefogással, 2004-ben az Intézet bejáratánál, a célra megfelelően átalakított patinás portaépületben átadásra került a Tárt Kapu Galéria, Magyarország első art brut kiállítóhelye. A galéria az intézetben működő művészetterápiás műhelyek alkotásait mutatta be, láthatóvá téve az intézeti művészetterápiás-munka különböző vonulatait: a terápiás kommunikációtól a művészi szublimációig terjedő széles sávon.

 

A lipóti terápiás műhelyek kiállításait a szakma, a közönség, a kortárs művészek és a műgyűjtők nagyfokú érdeklődése kísérte és támogatta. Az alkotói közösségek jelentős képzőművészeti életművek formálódását is segítették. Három év alatt – 15 kiállítás keretében – több mint 1500 alkotás került közönség elé, részben külsős helyszíneken is.

 

 

A művészetterápiák, a festés, rajzolás, mintázás a betegek szavakkal nem megfogalmazható létélményeinek kifejezését szolgálják, ugyanakkor az alkotás és annak sikere – a feszültség csökkentésén túl – az alkotók önértékelésének erősödéséhez is vezet. A művek párbeszédet kezdeményeznek, nemcsak a műhelyekben munkálkodók találhatnak egymásra, de utak nyílnak a közönség és a külvilág felé is. Az alkotások képesek eloszlatni az előítéleteket, oldani az elutasításokat és félelmeket, megbontani a kórházak elrekesztő falait.

 

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007-es bezárása a Pszichiátriai Képtár-Múzeum és a Tárt Kapu Galéria történetében is mérföldkőnek tekinthető.

A történeti gyűjtemény a Magyar Tudományos Akadémia gondozásába került, a kortárs kiállítótér a Belső-Ferencvárosban talált új otthonra.