Kassai-Farkas Ákos dr.

“Megtanulja az ember, hogy a tudás nem az, hogy minden szellemit birtokol és mindent elmond, hanem az, hogy többet tudunk, de kevesebbet mondunk a béke kedvéért.” (Várszegi Asztrik) /cit: A Megajándékozott. 75.old/

"Minden jó ember szívében megleled az Istent" (Seneca)

"Minden emberi lélek halhatatlan, ám az igazak lelke nem csak halhatatlan hanem isteni is egyben"
(Szokrátésznek tulajdonított mondás)

Telefon: +36-20-281-8464
E-mail: kassai.farkas.akos@gmail.com

Művészet és pszichiátria

A művész fájdalma, a fájdalom művészete

„A művészet mindig a fájdalom kifejezése” mondta John Lennon. Azonban előtte már költők, festők, zeneszerzők egész sora fejezte ki lelki, vagy fizikai fájdalmát ecsettel, tollal, hangjeggyel. A fájdalom lehet ihletője, de gátja is a világhírű művek megalkotásának. (Radnai Anna 2016.12.21.) http://www.drportal.hu/hir.php?szid=139&tema=0&hid=21619_hirlevel

Vajon mennyi kiváló dallam nem készülhetett el, mert Csajkovszkijt vagy Chopint olykor napokig tartó fájdalom gyötörte? Vajon létrejöttek volna további Maupassant remekek, ha az író nem küzd krónikus fájdalommal? Mennyivel több varázslatos Van Gogh vagy Frida Kahlo festményt láthatnánk a világ múzeumaiban, ha a két művész fájdalom nélkül tudja leélni az életét?

A fájdalom tematikája az ókor óta meghatározó része a művészetnek. Alkotások egész sora mutatja be a lelki és fizikai szenvedést, emeli a művészet céljává nem csak a fájdalom bemutatását, hanem megélését is. Az ókori drámaművészetben a főhős bukása miatt bekövetkező katarzis is egyfajta fájdalomélmény.  

A téma művészi megformálása középkori vallásos alkotásokkal éri el csúcspontját. A katolicizmusban a fájdalom a megtisztuláshoz vezető út fontos mérföldköve, általa válik jobbá az ember, nyerhet esélyt az üdvözülésre. Krisztus és a vértanú szentek fájdalma erőteljesen jelen van nem csak az egyházi, hanem a világi művészetben is. A hiteles ábrázoláshoz, formába öntéshez jelentősen hozzájárult, hogy gyakran a művészeknek is meg kellett küzdeniük a fájdalommal. A reneszánsz festők, szobrászok a munkakörülmények, a fűtetlen építkezések, műtermek, a márvány csiszolása közben keletkező folyamatos por, vagy a korabeli, az egészségre gyakran ártalmas festékek miatt már fiatalon megtapasztalták az akut, vagy krónikus ízületi fájdalmakat, fejfájást. Akkoriban hatékony fájdalomcsillapítók hiányában csak bizonyos gyógynövényekben, vagy a jelentős mennyiségben elfogyasztott bor bódító hatásában bízhattak.

A helyzet később sem javult sokat. A művészek körülményei – ha csak nem voltak olyan szerencsések, hogy egy gazdag mecénás szállást biztosított számukra a kastélyában – később sem lettek számottevően jobbak. Szép számmal akadtak olyanok is, akiknek valamilyen született, vagy később kialakult krónikus betegséggel kellett megküzdeniük. Fréderic Chopin gyermekkora óta betegeskedett. A legújabb elemzések azt feltételezik, hogy ételallergiája volt és migrénes rohamok is kínozták. Sikerei csúcsán volt olyan év, amikor több mint 6 hónapig nem tudott sem alkotni, sem koncertezni a folyamatosan jelentkező fájdalmak miatt.  Halálát végül valószínűleg TBC okozta, de élete utolsó szakaszában szinte folyamatos fájdalmak gyötörték.

Pjotr Iljics Csajkovszkij szintén fantasztikus életművet hagyott az útókorra. Egyaránt szerzett kiváló operákat, szonetteket, zongoraműveket, balettet. A Hattyúk Tava a 19. századi orosz balett gyöngyszeme. Szenvedélyesen, sőt szinte mániákus elszántsággal dolgozott, zenét szerzett, vezényelt.  Azonban legendás munkabírását sokszor tette próbára a krónikus fejfájás, amelyen a kor orvosai nem tudtak segíteni.

Vincent Van Gogh-ról általánosan elterjedt vélekedés, hogy mentális betegségben (szkizofréniában, vagy bipoláris zavarban) szenvedett, a pontos diagnózist azonban nagyon nehéz közel 130 év távlatából felállítani. Azt viszont biztosan tudjuk a korabeli forrásokból, hogy látászavarokat is okozó migrénes rohamai voltak. Csillagos éj című, 1889-ben készült festményén a szakértők szerint tisztán észrevehetőek a migrénaura tünetei. A művész öngyilkosságának okairól számos elmélet létezik, a szkizorfénia következtében fellépő tévképzetektől egészen egy esetleges zöld hályog miatti vakságtól való félelemig, az azonban biztos, hogy a festő amúgy is nehéz életét még elviselhetetlenebbé tette a fájdalom.

Végül, de nem utolsó sorban fontos megemlítenünk Frida Kahlot. Életét gyermekkorától végigkísérték az egészségügyi problémák. Hatévesen gyermekbénulást szenvedett, amelynek következtében egyik lába deformálódott. Később, egy közlekedési balesetben súlyos, egész későbbi életét befolyásoló gerincsérülést szenvedett. A baleset után két hónapot fűzőben kellett töltenie, ekkor kezdett el festeni. Első alkotásait ágyban, tükrök segítségével hozta létre. Később ugyan átmenetileg felépült és független festőként világhírre tett szert, betegsége azonban nem engedte kiteljesedni életét. Hiába hajtottak végre rajta több műtétet is, tolószékbe került és súlyos fájdalmak gyötörték. Ez élete utolsó szakaszában alkotott képein is látszik, a korábbi finom ecsetkezelést felváltották a durva, elnagyolt vonalak. Az ő haláláról is több elmélet született. Orvosai szerint tüdőembólia végzett vele, de az sem zárható ki, hogy nem bírva tovább a fájdalmakat és alkotási készségének romlását az öngyilkosságba menekült.

Látható tehát, hogy a fájdalom formálta és átszőtte a művészet történetének alakulását, hozzájárult rengeteg remekmű megszületéséhez, de közben sokat el is vett az alkotók életéből, és nélküle remekművek további sora születhetett volna.

Biography - Chopin: the poet of the piano
Fridakahlo.org
Representations of Pain in Art and Visual Culture
A Profile of Pyotr Tchaikovsky