ROSKÓ BEA: Használj arra, amire való vagyok !

 

Kettő, kicsit bonyolult, kicsit szomorkás, nagyméretű, ráadásul fekete-fehér fotómontázs-sorozat elkészítése után egy kis vidámságra vágytam. Valami banálisat, szineset csinálni a térben, ami a komolytalansága ellenére sem lesz üres.

Legyenek textilalgák, ..hiszen egy nő varrogat, szines rongyokból..

Minél szegényebb helyén jár a világnak az ember, annál fontosabb szerepét látja a hulladéknak.

Mit lehet tenni a nyomorral és azzal a fájdalommal, amit kivált belőlünk? Ahogy az alga a tengervízböl, egy alkotó ember is megpróbàlja kiszűrni a mocskot.

Egy vidéki magyar használtruha üzletben meglàttam egy gyönyörű angol estélyi ruhát, ez is hulladék volt. Megvettem, felszabdaltam és a legkisebb darabot is elhasználva megvarrtam belőle az első algát. Igy szól egy héber mondàs: « A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni. »

Az utazàs nyitás. A megértéshez szét kell szedni, hátra kell lépni.

A fàjdalmat fel kell vágjam, mint a kisgyerek a játékmackót, tudnom kell, hogy mi van benne.

A tengeri algàk földünk légkörének legfontosabb oxigéntermelöi. Bolygónkat több mint három és fél milliárd éve boritjàk, valószínüleg a legkorábbi ismert növények. Az alga egy.rtelmü kapcsolata a tengerrel az élet vegetatív formája, a mélyböl jövö tudattalan. Nöi elem, archaikus forma, anyaiörökség.

Rongyszedö és dròtostòt, vidàman varrogatom az algàkat.