Itthon utalják a legtöbb embert bolondokházába. Néha csak az örökségért




www.stop.hu

Magyarország listavezető Európában a sürgősséggel - sokszor indokolatlanul - egészségügyi intézménybe szállított betegek számában. Nem egyszer saját rokonuk juttatja kiszolgáltatott helyzetbe a beteget, aki gyakran jelentős anyagi hátrányt is szenved.

Boós Tibor ügyvéd szerint ma egy utcán fekvő emberről a járókelők zömének az jut az eszébe, hogy biztosan részeg, nem pedig hogy bekómált cukorbeteg vagy éppen ájult epilepsziás. Kevés rutinnal bíró mentőtisztek sem tudnak kapásból helyes diagnózist felállítani, beszállítják az illetőt a kórházba, akinek utólag már nagyon nehéz bizonyítania, hogy nem önhibájából került kiszolgáltatott állapotba.

Magyarországon sürgősségi beutalás háromféleképpen történhet: önkéntes alapon, önveszélyes vagy másokra veszélyes magatartás esetén az orvos utasítására. "Hogy az önkéntes mennyire önkéntes, az kérdéses" - mondja a hasonló ügyekben jártas Boós ügyvéd a STOP-nak, hozzátéve: gyakran rábeszélik a pácienst, hogy kérje önmaga sürgősségi beutalását, a döntéshozatal mikéntje általában tisztázatlan, nincs dokumentálva.

Magyarországon évente mintegy 30 ezer esetben dönt arról orvos, hogy valakit sürgősséggel szállítsanak egészségügyi intézménybe. Az unióban messze vezetjük az idevágó statisztikát, a mögöttünk lévő Németország úgy van messze lemaradva tőlünk, hogy ott nemcsak a sürgősségi, hanem valamennyi beszállítást tartalmazzák a kimutatások.

Előfordult, hogy valaki alacsony vérnyomással bement egy kórház sürgősségi osztályára, hogy a szokott vérnyomás-gyógyszerét kérje. Csakhogy mire beért, állapota annyira leromlott, hogy csorgott a nyála, beszélni is alig tudott. A fiatal orvos vérnyomást nem mért, ellenben átküldte a beteget az ideggondozóba, ahol a vérnyomásprobléma már föl sem merült, ellenben agyi károsodást okozó vírusfertőzés gyanújával az ideggyógyász mentőt hívott.

Fenti esetben a gyanút fogó beteg a vetkőzőből elmenekült, de nem mindenki ússza meg a későbbi procedúrát. Akadt olyan kliens is, aki készpénznek vette az orvos állításait, mire észbe kapott volna, leszedálták, esetleg ki is kötötték, és mire egy pszichológusnak képes volt elmondani, milyen problémával ment eredetileg orvoshoz, két-három nap is eltelt. Időközben olyan írásos anyag készült róla, amivel szemben borzasztó nehezen tudta bizonyítani, hogy nincsenek is olyan problémái, mint amit a külső jelek alapján állítottak róla.

Egy másik esetben a feleség hívta fel a körzeti orvost, azt állítva, hogy a férje öngyilkosságot akar elkövetni. A körzeti orvos elhitte az állítást, közvetlen életveszélyre hivatkozva kiküldte a mentőt az illetőre, anélkül, hogy például kiderítette volna, hogy a házastársak között válóper van folyamatban.

"A hasonló esetek megelőzése szempontjából a legfontosabb az lenne, hogy minden egészségügyi döntésről dokumentáció szülessen" - véli Boós Tibor. Például rögzíteni kellene, hogy milyen tünetek alapján ír elő valakinek az orvos pszichiátriai zárt osztályon esedékes kötelező gyógykezelést. Nem ártana az sem, hogyha az adott egészségügyi intézményből valaki a fenti döntés előtt utánajárna, a páciens kivel és milyen viszonyban él együtt, van-e például gondozója. Nem szabadna pusztán a beteg mellett felbukkanó első ember - házastárs, gyerek, szomszéd - szavára adni ilyen fontos döntés meghozatala előtt. "Jó volna, ha minden hasonló esetben rendelkezésre állna egy betegjogi képviselő" - állítja az ügyvéd.

Egy család két nőtagjáról a szomszédaik jelentették, hogy elmebetegek, megindították a nők ellen az eljárást, mindenféle igazságügyi orvos szakértői vélemények készültek róluk, alátámasztva, hogy a két nő teljesen elmebeteg. Végül - másfél éves procedúra során - jogi eszközökkel kellett bebizonyítani, hogy a szomszédok és az orvosok állításai nem helytállóak. A két nő egyike például az egész eljárás alatt gyakorolta tanári hivatását.

"Alapvető egészségügyi ismereteket kéne adni a diákoknak már az általános iskolában, hogy felismerjék a hasonló eseteket, és megfelelő segítséget tudjanak nyújtani vagy kérni" - mondja az ügyvéd.

Boós Tibor most egy olyan ügyön dolgozik, amelyben egy idős, demens bácsit szállíttatott kórházba saját lánya, akivel egyébként évente egyszer, ha találkozni szokott. Az ügyben intézkedő rendőrök és mentősök a nő minden állítását készpénznek vették apja zavart állapotáról, pszichiátriára utalták az idős embert, éjszakánként lekötözik, akarata ellenére nyugtatókkal tömik, üzleti ügyeinek az iratait, értéktárgyait a lánya rendelkezésére bocsájtják. Az ügyvéd szerint az ilyen kiszolgáltatott és megalázó helyzetektől óvna meg sokakat az idevágó szabályozás megújítása.

Szerző: Bencsik Gyula