A tömegpánik tudománya
hvg.hu
A duisburgi Loveparade áldozatai talán életben maradhattak volna, ha a rendezvényen alkalmazzák az utóbbi időben terjedő számítógépes tömegáramlási előrejelzéseket. Az emberi gondatlanság azonban nemegyszer felülírja a tudományos módszereket.
Azért haltak meg, mert a tömeg összenyomta a mellkasukat. A július végi duisburgi Loveparade 21 halálos áldozata mind így vesztette életét (vagyis az első hírekkel ellentétben nem azért, mert lezuhantak a magasból). Szomorú bizonyíték ez egy fiatal tudományág, a pánikkutatás egyik alapvető megállapítására: ha a tömeg feltartóztathatatlan mozgásba lendül, emberenként 10 kilónyi súlynak megfelelő nyomással lehet számolni, így hamar elérkezik az a pillanat, amikor a csődület képes akár acélkorlátokat meghajlítani és falakat kidönteni. A technoparti áldozatait esetleg az menthette volna meg a legrosszabbtól, ha megpróbálják követni a szakértők egyik tanácsát, és a mellkasuk helyett a vállukkal feszülnek szembe a nyomással, így valamivel nagyobb lett volna az esélyük, hogy nem préselődik használhatatlanná a tüdejük.
A menekülési pánik egyik korai elméleti feltárása Budapesten íródott 2000-ben, és a Nature tudományos hetilapban jelent meg. Miután a pánikot addig leginkább szociálpszichológiai szempontból vizsgálták, Vicsek Tamás, az MTA-ELTE statisztikus és biológiai fizikai kutatócsoportjának mai vezetője és két tanítványa, Farkas Illés és a német Dirk Helbing a fizikát hívta segítségül.
Az ajtóknál tülekedő, egymást akadályozó, esetleg agyonnyomó emberekhez képest a számítógépes modelljük meglepő párhuzamot mutatott ki azzal, amikor szemcsés anyagok - például búza - eltömik a tölcsért, ha túl nagy mennyiségben zúdulnak bele. Szinte ugyanez mutatkozik a vészkijáratoknál, ezért már az akkori dolgozat azt javasolta, hogy érdemes a kijáratok elé megfelelő távolságban legömbölyített (vagyis sérülést nem okozó) oszlopot elhelyezni, mégpedig nem középre, hanem kissé eltolva, mert ez zökkenőmentesebbé teszi az emberek áramlását. Kiszámítható, hogy például egy nézőtérként szolgáló sportpályán vagy városi téren hová érdemes embermagasságú vagy valamivel alacsonyabb, a feltehető áramlás útjába elhelyezett akadályokat állítani a torlódások eloszlatására. A tudomány is alátámaszt olyan kézenfekvő elővigyázatossági intézkedéseket, mint hogy több vészkijárat legyen megnyitható, és azok kellően szélesek legyenek, vagy hogy nem szabad több embert beengedni a területre, mint ahány biztonságosan elfér.
Duisburgban paradox módon mégis a rendőrség és néhány biztonsági szakértő aggodalma vált be, nem pedig az egyik tekintélyes kutató előrejelzése. Ez alátámasztja Vicsek véleményét, hogy a menekülési pánik kevésbé látható előre, mint például az időjárás, mert több váratlan, emberi tényező befolyásolja, és időnként pusztán néhány emberen múlik - például valaki megbotlik vagy riadalmat kelt -, hogy megesik-e a baj. Michael Schreckenberg, a közlekedési dugók és az embertömegek mozgásának gyakran idézett kutatója épp a duisburgi egyetemen tanít, és a Loveparade előtt kisebb fenntartásokkal megfelelőnek találta azt, amit utólag szinte mindenki bírál, hogy egyetlen alagút - a szerencsétlenség színhelye - volt a ki- és bejárat. Utólag úgy tűnik, hogy akár be is válhatott volna a terv, ha a biztonsági őrök és a talán későn riasztott rendőrök kezéből nem csúszik ki a tömeg terelése, és ha valamilyen, egyelőre nem tisztázott okból, nem sűrűsödnek össze a fiatalok egy helyen. A vizsgálat még folyik, az eddigi lapértesülések elsősorban a rendezők és az olcsó munkaerővel dolgozó őrző-védő cégek vétkességét feszegetik. Más kérdés, hogy a politikai felelősség miatt távozni készül Adolf Sauerland duisburgi főpolgármester.
Pedig német kutatók ennél bonyolultabb helyzetek megoldásában is közreműködtek már. Helbing, akit időközben a pánikkutatás egyik alapítójaként emlegetnek, több kollégájával együtt Szaúd-Arábiából kapott megbízást. A mekkai zarándoklat helyszínén néhány évente súlyos szerencsétlenségek történtek, és 2006-ban 364 ember halála rázta fel az illetékeseket. Az ennek hatására meghívott szakértők számítógéppel elemezték a tragédia videofelvételeit. Nemcsak azt állapították meg, hogy hol és mikor kezdett veszélyesen sűrűsödni a tömeg, hanem azt is, hogy a sokadalomban elhelyezkedő kereskedők, fodrászok és rossz helyen sátorozók felborítják a rendet. Végül - az egy évvel korábbi kölni katolikus ifjúsági világtalálkozó kedvező tapasztalatai alapján is - egyebek mellett azt javasolták, hogy kerítésekkel kialakított egyirányú utakkal érdemes kettéválasztani az ördög (illetve az azt jelképező oszlopok) megkövezéséhez igyekvő és onnan viszszatérő hívőket, továbbá ajánlatos üres területeket fenntartani a váratlan torlódások elvezetésére. Igaz, ezen a különleges helyen a tudomány mellett az egyházra is szükség volt. Egyes hívők elővigyázatosságát mérsékli ugyanis, hogy gondolataikban nem az számít a legrosszabb sorsnak, ha közvetlenül a zarándokhelyről jutnak a mennyekbe. A szaúdi hatóságok mindenesetre több vallástudóst megkértek, hogy tántorítsák el a hívőket a szent szövegek ilyen téves értelmezésétől.
A tudósok mellett már cégek is felhasználják a számítógépes szimulációkat. Közülük az egyik legismertebb az angliai Crowd Dynamics, de Vicsek és társai fölfigyeltek arra is, hogy pár éve egy rockkoncertek biztonságával foglalkozó belga cég töltötte le a szoftverüket, amelyet eredetileg tudományos következtetéseik alátámasztására tettek közzé. Fejlesztik tehát az eszköztárat a kutatók is. Német fizikusok állami támogatással Hermes néven készítenek olyan számítógépes előjelző rendszert, amely egyenesen a rendezvény közben segítene a tömeg irányításában. Paul Torrens amerikai professzor úgy lépett túl a lényegében egyforma pontok mozgását szimuláló programokon, hogy a legkorszerűbb animációs filmekéhez hasonló módszert alkalmaz, így emberként mozgó, eltérően viselkedő figurákkal modellezi a tömeget.
A módszerek korlátait jelzi, hogy az emberek menekülése pánik nélkül sem veszélytelen. 2006-ban Hamburgban a világ mostani legnagyobb utasszállító gépe, az Airbus 380 biztonsági tesztje közben 873 ember az előírt időn belül, mindössze 80 másodperc alatt elhagyta a repülőgépet, de az önkéntesek közül egy 50 fölötti férfi a combját törte, 32 ember pedig könnyebben megsérült.
Bedő Iván