A cölibátust milyen erőfeszítések árán képesek megtartani a papok?
nol.hu
Pappá szentelésem előtt megszegtem a cölibátust, határán voltam annak, hogy hátat fordítok az egyháznak - idézi fel múltbéli vívódásait egy szerzetes, aki ma már egészen másként vélekedik a szex tilalmáról. Kamarás István vallásszociológus szerint a papi pályát elhagyó lelkipásztorok döntésében a szexualitás és az érzelmi-szerelmi ügyek is fontos szerepet játszanak. Horányi Özséb, a Magyar Pax Romana katolikus mozgalom elnöke úgy véli, az egyház kénytelen lesz feladni tradíciói egy részét.
Hogyan küzdenek a papok a nemi vágyak és a szexuális kísértések ellen? Milyen erőfeszítések árán képesek megtartani a cölibátust? És mi van akkor, ha nem sikerül? Bennfentes ismerősök közbenjárásával próbálok felkutatni legalább egy olyan katolikus lelkipásztort, aki hajlandó beszélni életének intimitásairól egy idegen újságírónak, és akinek őszinteségéhez nem fér kétség.
Nem megy könnyen. A megkérdezettek türelmesen végighallgatnak, biztosítanak róla, hogy rendkívül fontosnak tartják a témát, majd - különböző udvarias magyarázatok kíséretében - sorra elhárítják a nyilatkozatot. Végül egy középkorú szerzetes áll kötélnek. Csak annyit kér, hogy ne legyen felismerhető, még a keresztneve se szerepeljen a cikkben. Rendben. Hívjuk Sándornak. Nem jellegzetes katolikus környezetben, hanem egy belvárosi irodában találkozunk. Átlagos utcai öltözéket visel. Stílusa közvetlen, de nem tolakodó: az a típusú ember, aki gyorsan bizalmat ébreszt maga iránt.
Sándor a rendszerváltás környékén járt papi szemináriumba. A szexualitást alapvető emberi szükségletnek, Istentől kapott csodálatos ösztönnek tartja. A szeminárium hatalmas elméleti tudással vértezte fel, de se mankót, se módszert nem adott ahhoz, hogyan lehet megélni a cölibátust.
- Mai fejjel már tudom - mondja Sándor -, hogy a szexuális kapcsolatoktól való tartózkodás és a nőtlenség csak megfelelő lelkiséggel alapozható meg, komoly istenélmény kell hozzá. A szemináriumban ez még hiányzott. Nem volt meg a spirituális hátterünk, a felkészültségünk. A cölibátust ránk erőltetett intézményes elvárásnak, szükséges rossznak vettük. Ha viszont valaki tehertételként, nem pedig belülről jövő igényként tekint rá, akkor nem lehet egész életen át elviselni.
Czene Gábor