Viharok a pszichiátrián



www.mixonline.hu

Szabó Máté ombudsman 2008-ban vizsgálta a magyar pszichiátriai ellátást, súlyos kritikákat fogalmazott meg, s az egészségügyi minisztertől azonnali intézkedést kért. Azóta javult a helyzet, de az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet hiányát nem sikerült pótolni és még mindig kevés az orvos és az ágy. Erről szóló utóvizsgálati jelentését 2009 végén tette közzé.

Szabó Máté ombudsmannal és Borza Beáta főosztályvezetővel azután beszélgettem, hogy nemrégiben a szentgotthárdi és a szigetvári intézetben is több hiányosságot találtak.

- Milyen most az ország mentális állapota?

Szabó Máté: Nagyon rossz és miután a pszichiátriai ellátás több sebből vérzik, nem kapnak megfelelő segítséget a betegek, még Budapesten sem.

- Nagyon sötét képet festett a 2008-as vizsgálatuk, s bár ahogy tudom, egy évvel később több területen tapasztaltak pozitív változást, még mindig kevés az orvos és az ágy, bizonyos régiókban nincs is ellátás és különösen hátrányos helyzetben van a gyermek és ifjúságpszichiátria.
Szabó Máté: Mióta létezik az ombudsmani intézmény Magyarországon, azóta vizsgáljuk a pszichiátriai ellátást, ahogy a többi totális intézményeket, tehát a rendőrséget, katonaságot, tűzoltóságot. A pszichiátria speciális intézmény akár az egészségügy, akár a szociális ellátások szempontjából vizsgáljuk, hiszen olykor korlátozzák a gondozottak cselekvőképességét, sőt gyakran kényszerből vannak egy intézményben. Az utóvizsgálat valóban sok hiányosságot feltárt, így többek között azt, hogy az elmúlt két évben negyedével csökkent a fekvőbeteg ellátás, a rehabilitációs ágyak hiánya akadályozza a folyamatos és hosszú távú kezelést, ezért nő a visszaesés veszélye és három régiót is találtunk, ahol nincs gyermekpszichiátriai fekvőbeteg ellátás. Dél-Dunántúlon és Közép-Dunántúlon például egyetlen ágy sincs, de az országos átlag is rossz, csak fél-egy ágy jut 10 ezer gyerekre. Ez a felnőtteknél jobb, ott 2,5, egyes régiókban három ágy jut 10 ezer emberre.


Borza Beáta: Nem azt vizsgáljuk, hogy jól kezelik-e betegeket , hiszen ez orvos-szakmai kérdés, hanem hogy van-e elég orvos, vagy például akadálymentes-e az épület és lejutnak-e az étkezőbe a mozgássérült betegek. Az is alapvető szempont, hogy a bentlakásos pszichiátriai intézményekben a velük szemben alkalmazott kényszerintézkedés, jövedelem megvonás szabályozott rendben történik-e, megfelel-e például az előírásoknak és ezzel áttételesen a személyiségi jogoknak. Ez sajnos sok esetben nem is érvényesül. Néha maguk a kórházak kerülnek önhibájukon kívül olyan helyzetbe, hogy a gyerekeket, fiatalokat, vagy éppen az idős betegeket együtt kezelik a drogbetegekkel, pedig ez szakmailag nehezen indokolható. A vizsgálatunk elől nem zárkózhatnak el az intézmények, de azok fogadtatása nem egyértelmű. Van, ahol máig vitatják a megállapításainkat, mint például Szentgotthárdon (bentlakásos pszichiátriai otthon) és van, ahol együttműködnek velünk, mint a székesfehérvári kórházban.


- Többször említik az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását, vagy ahogy mi ismerjük, a Lipótot, amely hiányzik az ellátásból.

Borza Beáta: Az OPNI különös helyzetű, afféle komplex ellátásokat is nyújtó egészségügyi intézmény volt, ahol például működött magas biztonsági fokozatú részleg is. Ez a speciális ellátási forma egyáltalán nem létezik ma az egészségügyben, noha mind nagyobb lenne rá az igény. Itt elkülönítve lehettek a valóban nagyon veszélyes állapotú betegek. Egy-egy kórház vezetője néha szabálytalanságokra kényszerül, hogy se a munkavállalók, se a betegek egészsége ne sérüljön.

Szabó Máté: Amikor kifogásoltuk, hogy a Lipót bezárását nem gondolták kellően végig, az időközben leköszönt, de a bezárást elrendelő Molnár Lajos egészségügyi miniszterrel a sajtóban vitatkoztunk. Nem értette, mi a bajunk az OPNI bezárásával. Mi nem a szakmai döntést vitattuk, hanem annak negatív következményét a betegekre és orvosokra. Eltelt három év, de nem sikerült pótolni az intézményt. Elfogadom, hogy a Lipót nem felelt meg a XXI. század követelményeinek, de mi van helyette? Székely Tamás miniszter már készíttetett egy cselekvési tervet, de nem az ő idejében záratták be az Intézetet. Időben kellett volna végiggondolni, hogy mi történik majd. Az ápoltak egy része rászabadult a hajléktalan ellátásra, utcára kerültek, több öngyilkosság is történt.



A teljes cikket elolvashatja a Mix Magazin júliusi számában.