Jogaikért tüntetnek a pszichiátriai betegek is



www.mr1-kossuth.hu

Kérjük vissza a csörgősipkát! - így hívta közös felvonulásra a pszichiátriai betegek jogaiért küzdő Soteria Alapítvány a betegeket, és az ügyükkel szimpatizálókat. Szeretnék elérni, hogy a „pszichiátriai kezelt” kifejezés ne legyen egyúttal megbélyegzés. Tegnap, vagyis Bolondok Napján, nem titkolt öniróniával, színes lufikkal és az udvari bolondok csörgősipkájában vonultak végig a belvároson.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint ma a fejlett országokban minden negyedik ember legalább egyszer olyan nehéz élethelyzetbe kerül, amikor mentális problémájával szaksegítséghez fordul: pszichológust, pszichiátert keres fel.

Egyre többször találkozni a sajtóban olyan hírekkel, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása után elözönlötték az utcát a betegek, és sokan nem jelennek meg a kezeléseken. A felvonulást szervező Sotéria Alapítvány kuratóriumi elnöke, Soltész Ágnestől azt mondja, ez ellen a sztereotípia ellen is küzdenek, szerinte ilyen felmérések még nem készültek. „A közösségi pszichiátriai ellátásokat azért hozták létre, hogy az OPNI-ból kikerülő emberek a közösségi, illetve a nappali ellátáson keresztül kapjanak segítséget. De nem feltétlenül azok jutnak ezekhez a szolgáltatásokhoz, akik az intézetből kikerültek, és ennek sokféle oka van.”

Mint mondja., az okok közé tartozik, hogy a pszichiátriai intézetben éveken át kezelt emberek jelentős részének nincs fedél a feje fölött, tehát először inkább a hajléktalan-ellátásban jelentek meg, mint közvetlenül a közösségi pszichiátriai ellátásban.

Az utóbbi időben, például a pécsi lövöldözés vagy a tényői családirtás miatt is téma lett a pszichiátriai betegek kezelése. Nagy Zoltán, a Semmelweis Egyetem ideggyógyász professzora szerint ebben a társadalmi reagálásban benne van a bűnbakkeresés is. A professzor meggyőződése, hogy ezek a betegek nem veszélyesek a társadalomra. Persze mindig vannak kivételek, szélsőséges esetek, de nem szabad ezekből kiindulni – mondja. „Ha a társadalom jobban ismerné a pszichiátriai betegségeket, akkor nem lenne olyan vélemény, hogy az elmebetegek, a pszichiátriai betegek veszélyesek.”

Ő úgy látja, a pszichiátriai betegeket nagy érdeksérelem érte akkor, amikor az OPNI-t bezárták, de nem hiszi, hogy helyes szembeállítani a közösségi pszichiátriai és az intézeti pszichiátriai ellátás két formáját. „A Lipót bezárása elsősorban nem a szakmai társadalmat, hanem a betegeket érintette, hiszen a folyamatosan ellátott hét-nyolcszáz, illetve az ambulánsan kezelt több ezer páciens elvesztette a közvetlen kapcsolatát az ellátással.”

Nagy Zoltán osztja Lehóczky Pálnak, a Magyar Pszichiátriai Társaság főtitkárának a véleményét, hogy nem a pszichiátria, hanem az ellátórendszer van válságban. „A magyar pszichiátria, maga a szakma európai, sőt világszínvonalon van. De az ellátórendszerről két adatot hadd mondjak: az aktív pszichiátriai ágyszámot tekintve Magyarország az utolsó helyen volt Európában, négy ágy tízezer lakosra. És 2007-ben az akkori úgynevezett egészségügyi reform ezt az ágyszámot tovább csökkentette mintegy 25 százalékkal. Ha pedig az elmúlt év közösségi pszichiátriai finanszírozását nézzük, azt látjuk, hogy az ideggondozói hálózatra jutó pénzösszeget, a 2,5 milliárd forintot félmilliárd forintra csökkentették.”