Pszichiáterek: mi a teendő?
A Magyar Pszichiátriai Társaság és az Országos Pszichiátriai Központ közös állásfoglalása.
Az elmúlt hónapok néhány tragikus eseménye ismét a pszichiátriai betegekre, ellátásukra terelte a figyelmet. Bár a pszichiátriai betegek által elkövetett eroszakos cselekmények teljes biztonsággal nem elozhetok meg, az is bizonyos, hogy ezek megszaporodásában a pszichiátriai ellátó rendszer elmúlt évtizedben történt leépítése, muködésének ellehetetlenítése komoly szerepet játszik.
Nyomatékosan hangsúlyozni kívánjuk, hogy ennek a problémának a megoldását nem a pszichiátriai betegeket elkülöníto, „orzo" intézmények férohelyeinek szaporítása, hanem a számukra megfelelo segítség nyújtására képes, alkalmas ellátórendszer kiépítése jelenti. Ez a mindenkori (szakma)politikai döntéshozók felelossége.
A döntéshozatal segítésére ismételten összefoglaljuk, hogy a helyzet további romlásának megelozése, majd javítása érdekében milyen lépéseket tartunk szükségesnek:
1. Az epidemiológiai adatok illetve a WHO elorejelzései alapján el kell fogadni, hogy a pszichiátriai zavarok gyakorisága elérte a népbetegség szintjét. Emiatt a lelki egészséget és jólétet, az EU kiemelt prioritásnak tekinti. Ezért kormányprogram szintjére kell emelni a Lelki Egészség Országos Programját (LEGOP), és megvalósításához biztosítani kell az anyagi forrásokat.
2. A pszichés problémákkal küzdok korszeru kezelése kevesebb kórházi ágyat igényel ugyan mint korábban, azonban a megfelelo ellátás csak mindenki számára könnyen hozzáférheto, jól muködo megelozo és rehabilitációs járóbeteg szolgálat kiépítésével biztosítható. Ebben kiemelt fontosságú a pszichiátriai gondozói hálózat, amely egy-egy területen a - nappali kórháztól a közösségi pszichiátriai és szociális ellátásig terjedo - teljes spektrumot koordinálhatja. Megvalósítandó a járóbetegellátás szektorsemleges finanszírozása. Nélkülözhetetlen az egészségügy és a szociális szféra közötti szoros együttmuködés a valós szükségletek és szakmai kompetenciák alapján.
3. Kevés a közvetlen betegellátásban dolgozó pszichiáter, pszichológus, pszichiátriai szakápoló és szociális munkás, számuk messze elmarad az EU-s átlagtól. Tekintettel arra, hogy ezek hiányszakmák, kiemelten szükséges támogatni a pszichiáter rezidensképzést és szakápoló képzést.
4. A megfelelo ellátás érdekében olyan finanszírozás szükséges mind a fekvo- és járóbeteg, mind a szociális ellátásban, amely fedezi a tényleges, indokolt költségeket, figyelembe véve a pszichiátria viszonylag magas humáneroforrás igényét.
5. Minden lehetséges eszközzel támogatni kell a nemzetközi gya-korlatnak megfeleloen önállóan muködo gyermekpszichiátriai ellátó rendszer kialakítását. Meg kell határozni a 14-18 éves korosztály ellá-tásának elveit és kialakítani ennek rendszerét.
6. A – foként agresszív – buncselekményeket elköveto pszichiátriai betegek ellátására EU kompatibilis forenzikus osztály létrehozására van mielobb szükség. A tartósan súlyosan veszélyezteto állapotban lévo pszichiátriai betegek hatékony gyógyításához ún. magas biztonságú intézmény létrehozása elengedhetetlen.
7. Hajléktalanok között sok a pszichotikus beteg, emiatt célszeru lenne számukra profilírozott ellátás szervezése legalább a fovárosban, ahol a legtöbb hajléktalan él.
8. A pszichiátriával szembeni eloítéletek csökkentése nélkülözhetetlen, ennek érdekében civil és betegszervezetek, döntéshozók, média és a szakmai szervezetek együttmuködésével a mentális betegségek és a mentális betegséggel élok életének hiteles bemutatása szükséges.
9. Az OPNI felszámolása következtében megszunt gyógyítási, oktatási, kutatási központ helyett, a fenti teendok összefogásához eros, kompetenciával bíró szervezet újbóli létrehozása kell. Ennek kiinduló magva lehet, a jelenleg két irodahelyiségben és négy státusszal muködo Országos Pszichiátriai Központ. A szervezet fejlesztése során lehetové kell tenni az eddigi adminisztratív-hatósági funkciók mellett, speciális betegellátási és oktatási feladatok ellátását.
A szaktárca reagálása